A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Terminológia. Diademoida. 129 Az v példány leírása. (211. ábra.) — A Cserhát cassiani rétegeiből származik. Magában foglalja a szemölcsöt a scrobiculájával s az extrascrobiculáris felület egy kis részletével együtt. A scrobicula kissé besülyedt. Az extrascrobiculáris díszítés sűrűn álló szabálytalan dudorokból áll, mikből kb. 3 esik egy mmre (lineárisan). A lemez magassága 2*3 mm. A púp átmérője kb. 1*3 mm. A kúp átmérője 0'5 mm. Adorális és adapicális szegélyei rézsútosak és árkoltak. A lemez vastagsága 0*5 mm. E töredék és a M. latum valamelyik nagyobb lemeze között semmi különbség nem fedezhető fel. Ha tényleg e fajhoz tartozik, úgy a lelőhelyét kell kétesnek tekintenünk. A faj rokonsága. — A másodrendű szemölcsök hiánya kizárja ezt a fajt a Diademopsis köréből; a fő szemölcsök aránylag csekély nagysága pedig karöltve a szemölcsök teljes hiányával az extrascrobiculáris díszítésben, elkülöníti a Hemipediná-XÖl (s. str.). Másrészt a szemölcs s a díszítés megegyezik azzal, melyet a Mesodiademá-hoz sorolt fajok némelyikén, pl. o. a M. Marconissae-n és a M. Lamberti-n észleltünk. Jogosultnak látszik tehát a fajt a Mesodiademá-hoz sorolni. Az ismert fajok közül a M. latum-tói interambulacrálisainak nagyobb viszonylagos szélességében és valószínűleg nagyobb számában különbözik. Érdekes a lemezek egyesülési módját összehasonlítani DuNCAN-nak a Diadema setosum és az Astropyga varratszegélyére vonatkozó gondos leírásával (1885, Journ. Linn. Soc. Zool. XIX. 98 és 110. 1.). DUNCAN , úgy látszik, ezeknek a recens Diadematidáknak a lemezkötéseit a fecskefarkos csapolás egy nemének tekinti, minthogy az egyik lemez bordája, vagy nyúlványa a másik lemezen megfelelő árokba illeszkedik bele, bár elismeri, hogy sok összefűző kötőszövet is szerepel. A M. latum transverzális varratai azonban, úgy látszik, inkább megegyeznek azzal a leírással, melyet TORNQUIST adott az Archaeocidaris rossica homolog varratairól (N. Jahrb. f. Mineral., 1906, IL, 47. 1.): -<a varratfelületek élei között vízszintes árok van. Ez nem szolgál a szomszédos lemez valamely bordájának befogadására, hanem a varratfelületek éllel élre találkoztak, az árok pedig a lemezeket tartó kötőszövet [stroma] tapadására szolgál". A lemezek szélessége, sajátságos görbületük és erős zsindelyeződésük múlhatatlanul az Echinothuridák egyikére emlékezteti az embert. Érdekes lesz tehát azokat a Pelanechinus interambulacrálisaival összehasonlítani. Ebben a génuszban GROOM T. úr leírása szerint (1887, Quart. Journ. Geol. Soc., XL1IL, 703. 1.) az infraambitális interambulacrumok a Diademopsis-ra, vagy Pediná-ra emlékeztetnek, a supraambitális interambulacrumok azonban csupán a főszemölcssort tartják meg, a lemez többi részét apró szemölcsök és dudorok borítják; egyúttal a lemezek meggörbülnek, mint a M. latum-ná\, s a lemez szemölcse táján s adradiális régiójában a homorú görbület az adorális szegélyre esik; végül az alsóbb lemezek egyenes varratszegélyek révén szorosan egyesültek, a felső lemezek ellenben engedékenyen kapcsolódtak össze, s rézsútosak voltak, ami adapicális zsindelyeződésre vezetett. Nem állítjuk, hogy a M. latum közeli rokona, vagy közvetlen elődje lett volna akár a Pelanechinus-nak, vagy az Astropygá-nak, avagy az Echinothuridáknak. Ha egyáltalán valamilyen értelemben elődje volt azoknak, akkor még a sokA Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. köt. 1. rész. Pal függ- 9
