A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Terminológia. Diademoida, 123 rendű szemölcsökkel bíró ágat hajtott, mely az Orthopsis-1 eredményezte, és még egy ágat, melyből a Phymopedina keletkezett. A Hemipedina némely fajainál megvolt a hajlandóság a periproctum hátrafelé történő elmozdulására; ezek közül a korábbiakat Palaeopedina néven kiválaszthatjuk, de ezek nem vezettek sehová; végül egy későbbi alak, a Hemipedina Bonéi megmutatja, hogy ennek az elváltozásnak a folytatódása miként vezetett a Pygaster keletkezésére. Mesodiadema margaritatum 1 n. sp. (VIII. tábla, 192—197. ábra.) Diagnosis. — Mesodiadema faj, melynek fő interambulacrális szemölcsei mind jól fejlettek, s határozottan összefolyó, világos, kissé besülyedt, de scrobiculáris gyűrű nélkül szűkölködő scrobiculákkal bírnak. Egy interambulacrális szélességét 100-nak véve, magassága 25—20, a szemölcs közepének távolsága az adradiális szegélytől 44—41, a púp átmérője 15—14, a kúpé 7'3 — 5'5. [Ezek a méretek szükségképen az ovális felszín lemezein alapulnak, s minden esetben az első sorban említett adat felel meg az adorálisabb résznek.] Az adradiális varrat fogacskákat visel, s jelzi, hogy minden interambulacrumra 3 ambulacrális esik. A leírt anyag. A holotípus (a) egy interambulacrum részlete a Jeruzsálemhegyről (195—197. ábra); a (b) hasonló töredék a Veszprém—jutási vasút I. bevágásából (192=194. ábra). Mindkettő raibli korú. A holotípus leírása. — Az a oszlop 4 jól kifejlődött fő szemölcsöt tartalmaz, melyek a peristomumtól távolodva egyáltalán alig nagyobbodnak, ezenkívül van még egy részben visszafejlődött szemölcse szorosan a peristomiális szegély mellett. A b oszlop az a oszlopbeliekhez hasonló 5 jól kifejlődött szemölcsöt visel. Az ezen szemölcshöz tartozó 10 interambulacrális lemez vékony, kissé ellaposodott pánczéldarabot alkot, melyen a lemezek közötti varratok gyenge árkok képében figyelhetők meg; a töredék aborális határvonala legnagyobbrészt megfelel a varratoknak. A tágas interradiális mező kevéssé, de világosan benyomódott s a depressio a peristomumtól távolodva fokozódik; az adradiális mezők szintén határozott legömbölyített lejtővel ereszkednek az adradiális szegély felé. A szemölcsök sora a peristomum felé haladva közeledni látszik az adradiális szegélyhez, bár a lehető pontossággal eszközölt mérések azt mutatják, hogy úgy mint a Triadocidaris immunitánál, az adorálisabb helyzetű szemölcsök valójában közelebb feküsznek a lemezeik középpontjaihoz (195. ábra). Minden főszemölcsnek kicsi, erősen lapított, egyenes nyakú kúpja van. Fennsík aligha van, hanem a púp domború lejtővel, egyszerre emelkedik ki. A scrobiculák bemélyedtek, kicsinyek, s oly határozottan összeolvadok, hogy alakjuk már többé nem kerek. Scrobibuláris gyűrű nincs; az oldalakon azonban határozott scrobiculáris körsáncz mutatkozik, minthogy az egész extrascrobiculáris felszínt sűrűn elborítják a szabálytalan dudorok, melyekből kb. 40 foglaltatik 2-5 mm 2 területen. (196, 197. ábra.) Mindegyik lemeznek kissé domborúan görbülő adradiális szegélye van, melynek belső felszínén kb. 3 gyenge fogacska van; két olyan tény, mely arra mutat, hogy az ambulacrálisoknak meg lehetett a hajlandóságuk arra, hogy hármanként csopor1 Gyöngyös; czélzás a sűrűn ülő apró szemölcsökre.
