A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Terminológia. Diademoida, 119 létre is hozott olyan utód-fajokat, melyeket az eddig ajánlott criteriumok alapján nem vagyunk képesek a Diademopsis-tói megkülönböztetni. Fejtegetéseink gyakorlati eredménye az, hogy megtartjuk a Hempediná-1 (sensu lato) olyan diagnosissal, mely lehetővé tegye akárhány interambulacrális szemölcs-sorozattal — és ambitalis interambulacrumaik szélessége és magassága között tetszőleges viszonyszámokkal biró fajok besorozását. Egyúttal czélszerű elfogadni a Hemipedina s. str. és Diademopsis subgénuszokat azon korábbi kevésszemölcsű, illetőleg sokszemölcsü fajok számára, melyeknek genetikai függetlenségéhez kevés kétség fér. A megbeszéléseink keretében szóba kerülő génuszok közül most már csupán a Mesodiadema van hátra. Ezt a hozzátartozó fajokkal együtt a következő fejezetben függetlenül tárgyaljuk; kiemelhetjük azonban e helyen, hogy a Mesodiadema interambulacrális lemezei a Diademopsis-éitől abban különböznek, hogy mindenikük csupán egy elsőrendű szemölcsöt visel, a Hemipedina lemezeitől pedig abban, hogy ez a szemölcs aránylag kicsiny s a másodrendű szemölcsök semmiféle nyoma nem kiséri. Ambulacrális lemezei szintén eltérnek az előbb megbeszélt génuszokéitől, a mennyiben valamennyien egytől egyig uniseriális póruspárokkal bíró nagyobb lemezek. Mesodiadema. 1889. Mesodiadema NEUMAYR M. „Stämme des Tierreiches", 372. 1. 1900. Mesodiadema NEUMAYR M., L AMBERT J., Bull. Soc. Sei. Yonne, LIII. (1), 31. 1. QUENSTEDT, 1875 és DUNCAN, 1889 művei mellett lásd továbbá: 1882. P. de LORIOL, Mem. Soc. Phys. Genéve, XXVIII, 3. sz. 8. 1. 1904. DELAGE Y. és HÉROUARD E., „Traité de Zool. concrete", III., 233. 1. 1905. AIRAGHI C., Atti Soc. Ital. Sei. nat. [= Atti Mus. Milano], XLIV, 4. 1. Diagnosis. — Diadematoida, melynek ambulacrálisai soha sem összetettek, sem szemölcsösek, de dudorokat viselnek; pórusai unigeminálisak; mindenik interambulacrálison egy-egy lyukas, nem bordás szemölcs foglal helyet. Genotípusa a Hemipedina Marconissae DESOR, MENEGHINI kéziratából, a toarci emelet Terebratuta Aspasia szintjéből, Toscanából. A diagnosis az 1900-ban LAMBERT-ÍŐI szerkesztettnek módosítása. NEUMAYR (1889) még a következő részleteket említi: apicális rendszere ismeretlen, peristomuma alig rovátkos, általános alakja összenyomott s a Pseudodiademá-hoz hasonlít. A génusz rendszertani helyzetét genotípusáé szabja meg, mely szerencsére meglehetős jól ismeretes. NEUMAYR a Cidaridák és Glyphostomák összekötő tagjának tekintette és ideiglenesen az utóbbiakhoz sorolta. Valószínűleg Orthopsidának tartotta, de megengedte, hogy talán Salenidának is bizonyulhatna, ha az apexe megvolna. GREGORY (1900) nem említi a Mesodiademá-X, LAMBERT (1900) továbbá DELAGE és HÉROUARD (1904) az ő Pedinináikhoz sorolták, de azt senki sem ajánlotta többé, hogy soroltassék a Salenidákhoz. A bakonyi alakokkal leendő összehasonlítás kedvéért, továbbá hogy tisztább fogalmat nyerhessünk eme génusz általános tulajdonságairól, a következőkben röviden figyelembe vesszük azokat a fajokat, melyeket eddig a Mesodiadema-ra vezettek vissza. A M. Marconissae és M. Lamberti kivételével e fajokat LAMBERT sorolta ide.
