A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

Terminológia. Cidaroida. 75 a T. subsimilis-re vonatkozólag (1.865, IX. tábla, 1. ábra). Az extrascrobiculáris felszín tele van másodrendű szemölcsökkel, melyek akkorák, vagy néha igen kevéssé kisebbek, mint a gyűrűbeliek, közöttük pedig szabálytalanul elszórt harmadrendű szemölcsök láthatók. Az a díszítése igen világosan kifejlődött, másodrendű szemölcsei kúposak, de látszólag nem lyukasak. A legszélesebb interambulacrális mező harántirányban 3*6 mm széles s benne egy vonalban 6 — 7 másodrendű szemölcs fekszik, körülzárván a scrobiculáris szemölcsöket; egy kisebb, harántul 2'3 mm-es mezőn körülbelül 4 van egy vonalban ; mindkét esetben dudorok iktatódnak közbe. A c és / díszítése kevésbbé világos, a szemölcsök vagy fejletlenek, vagy elkoptak s ezért látszólag összefolyni hajlandók. A g példányon, mely talán nem is e fajnak, hanem a C. Liagorá-nak töredéke, a scrobiculáris szemölcsök következetesen, bár csak kevéssé nagyobbak az extrascrobiculáris másodlagosaknál, ez utóbbiak pedig a közéjük vegyülő harmadrendűekkel együtt ritkásan és meglehetős szabályosan rendeződnek el, az adradiális szegélyt végül a harmadrendűeknek egy sora szegi be. A ^-nél 3 határozott körvonalú másodrendű az őket körülövező dudorokkal együtt 2'3 mm-t, 4 másodrendű pedig 2'6 mm-t foglal el. A ^-től eltekintve a T. subsimilis eltér a 7. persimilis-iöl először is abban, hogy a scrobiculáris gyűrű kiugróbb, mint az extrascrobiculáris másodrendűek, a mint az világosan látható LAUBE IX. táblája, 1 b ábráján, másodszor pedig az extrascrobiculáris másodrendűek absolute csekély számában és viszonylagosan gyér elosztódásában, a mint azt MüNSTER-nek és LAUBEnak a holotípusra vonatkozó ábrái helyesen feltüntetik. A g bár e tekintetben a T. subsimilis-hez közeledik, mégis teljesen elüt attól díszítésének világossága és szabályossága révén. Az ambulacrumok (132—134) öblösek és az ambituson mért szélességük az interambulacruménak 0"274—0'357-e; ezek az arányok igen közel állanak a T. subsimilis arányaihoz. Az egy ambitális interambulacrálishoz tartozó ambulacrálisok száma 18, a T. subsimilis-nél 15—18. Harántvarrataik a rádius felé gyengén lejtenek orális irányban. A perradiális mezőn két sora van a szemölcsöknek, melyek nagyságra nézve az interambulacrum másod- és harmadrendű szemölcsei között állanak. E szemölcsök, melyekből minden ambulacrális lemezre egy jut, szabályosan váltakozó sorozatot alkotnak, kivéve az adorális végen, a hol néhány dudor illeszkedik be a két sor közé. Az ambulacrumon egyéb szemölcsök nincsenek, valami igen csekély dudorosság azonban némi fáradsággal mégis felfedezhető némely fő szemölcsök adorális külső oldalán. MÜNSTER szerint ugyan a T. subsimilis-en olyan szemölcssorozat is volna, mely a pórusmezőkön kívül foglal helyet, ezek a szemölcsök azonban a valóságban az interambulacrálisok szélén ülnek, úgy hogy a két faj között e tekintetben nincs különbség. A belső pórusok circulárisak, vagy haránt irányban igen kevéssé kiterjeszkednek, egy-egy árokkal kapcsolatban, mely minden egyes pórustól az ambulacrális lemez adorális szélén, a varratvonal mentén az ambulacrum külső széléig húzódik. A külső pórusok harántul észrevehetően megnyúlnak s mindegyikük összeköttetésben áll egy-egy szélesebb árokkal, mely a varrat árokkal párhuzamosan az ambulacrális lemez közepén húzódik az ambulacrum külső széléig. Ennek az ároknak a falai borda képében megkerülik a külső pórus belső szélét, ilymódon elválasztva azt a belső pórustól. A bordának a két pórus közé eső részlete kissé kiemelkedve szemcsévé alakulhat. A T. subsimilis holotípusában ez a szemcse jobban kifejlődött s nem lehetetlen, hogy MÜNSTER ennek alapján beszél külső szemölcssorról; e példányon ez a szemcse határozott bordává foly-