A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
46 A Bakony triászkorú tüskésből üi. normális példányra vonatkoznak: az epizygális átmérőjé 2'7, oldalbősége 1'9, a facetta haránt átmérője 0'8, függőleges átmérője 0'7, a fulcrum hossza 0'4. További kacstagoknak nincs nyoma. A faj rokonsága. — Oldalnézetben nem könnyű a nagyobb példányokat az 1. candelabrum-töl megkülönböztetni. A nyéltagok viszonylagos magassága, ha valamennyit tekintetbe vesszük, nagyobb, mint bármely más, e területről való fajnál, de egyenkint körülbelül egyezik az I. candelambrum-mái. Mindazonáltal sokkal több különbség van a két faj között, semhogy megengedhető volna az a feltevés, hogy az I. scipio egyszerűen az I. candelabrum fiatal alakja. Az epizygálisok duzzadtsága határozottabb és az I. sceptrum-hoz közeledik, melytől a következőkben részletezett számos vonásban eltér. A féregdíszű area, a radiálisan irányuló adcentrális bordák és az egész rózsa teljesen elütnek az I. candelabrum-tól. A sima, magas internodálisok, betetőzve a duzzadt és bevagdalt nodálissal fütykösre vagy rendőrbotra emlékeztetnek, innen a faj triviális neve : scipio. Egy kehelyről, melyet kételkedve az I. scipio-hoz sorozok, alább lesz szó (57. 1.). Isocrinus scepirum n. sp. (IV. tábla, 90—101. ábra.) Diagnózis. — A keresztmetszet szakaszonként kissé ötkaréjú, de a subpentagonálist, sőt a subcirkulárist is megközelítheti; a syzigyumoké inkább csillagos. Az észlelt átmérők végletei 1"0 mm. és 2'8 mm. Ha az internodálisok átmérője 100, akkor a magasság 80 és 30 között váltakozik ; 22 példány átlaga 46'5. A nodálisok kissé magasabbak, mint az internodálisok, és a hypozygálisok kb. 3/ 4 részét érik el hozzájuk izülő internodálisok magasságának. Az oldallapok homorúak, különösen a radiális részeken, néha azonban fele magasságukban ismét feljebb emelkednek, rendesen csak a radiális mélyedésekben, úgyhogy a lépcsőzetes felé hajlanak. Az epizygálisok radiális kivágása élesebb és mélyebb, az interradiális szögletek keskeny, legömbölyödött, oldalnézetben ívelt bordák alakjában állanak ki, és nem terjednek át a hypozygálisokra, melyek radiálisan kissé kimetszettek. A varratvonal kiemelkedik, köröskörül bordás, néha gyöngyös. Az internodálisok száma 5—8, rendesen 6. Izülő felületei közül a normálisak lumenje apró, subcirkuláris, vagy subpentagonális; a centrális area kissé kiemelkedik, féregdíszű, eléri a perradiális bordákat, de nem olvad beléjük; a szirom-udvarok szintesek, körteidomúak, egyenes szárakkal és szabályosan ívelt végekkel; a radiális bordacsoportok gyakran csupán egyetlen párból állanak, 60°-ú szöget képeznek s egy csekély mélyedést zárnak be. Ezekhez adcentrálisan még egy magános transversális borda járulhat hozzá, mely kicsiny példányokon gyakran egyedül lehet jelen. A centrális irányban a nagyobb példányokon még egy pár járulhat hozzá, 60°-ú szög alatt; kerületi borda 3—7 esik egy sziromra, nagyság szerint; szabályosan rendeződnek el, hosszúságban csak keveset térnek el egymástól, rövidek, vastagok, élesen metszettek és világosak. Az epizygális határozottan ötkaréjú, a csillagos felé közeledik, az oldalfelület interradiális bordái a csillag csúcsain jelennek meg, de nem lépnek be az izülő felületre. A szirom-udvarok simán és gyengén kivájtak s radiális bordákban találkoznak; sem perradiális, sem adradiális bordák nincsenek; a kerületi bordák rövidek és alacsonyak, de sokszor világosak, számuk 7 vagy 8 egy-egy sziromban. A hvpozygális felülete majdnem sírna és sík, felettébb csekély radiális mélyedésekkel és a bordák szánalmas nyomaival.
