A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
44 A Bakony triászkorú tüskésből üi. dicyclikus bázisa volt), míg a lumen szögleteinek interradiális irányát szemmelláthatóan valószínűleg másodlagos nyélanyagképződés okozta, éppen abban a korai időszakban. Csupán ismételt vizsgálódások révén sikerült mindezeket kiderítenem, ügy hogy nem maradt időm a kutatásokat tovább folytatni. Ugyanezen szerkezet nyomai mindazonáltal az l jelű nagy példányon is felfedezhetők és én nem kételkedem, hogy fennmaradásuk nem is fog oly igen nagy ritkaságnak bizonyulni. Isocrinus scipio n. sp. (III. tábla, 77—89. ábra.) Dagnosis. — Keresztmetszete a subcirkuláristól a subpentagonálison és ötkaréjún keresztül a csillagosig változik, az utóbbi igaz csupán a syzygiális régióban fordul elő. A többség kissé ötkaréjú. Az átmérők szélső megfigyelt értékei 1T és 2"7 mm. Az internodálisok magassága valamivel több mint az átmérőjük egyharmada felnőtt példányokon és az átmérő négyötöde fiatalabb részletekben, vagyis ha az átmérőt 100-nak vesszük, a magasság 34-től 83-ig változik (középérték 57). Az oldalfelületek simák, egyenesek, kissé domborúak, kissé homorúak, néha kezdődő radiális pórusokkal; az epizygális interradiális szögei legömbölyödött bordákká dagadnak, melyek a syzygium felé emelkednek és innen a hypozygális felé elenyésznek. A varratvonal szintes, vagy kissé kiemelkedő, köröskörül bordákkal, kivéve a syzygiumokon. Internodális rendesen 5 van, de lehet 4 is. Az izülő felületek közül a normálisok lumenje apró, subcirkuláristól ötszögűig változó; a centrális area igen kevéssé kiemelkedő, féregdíszű, eléri a perradiális bordákat, de nem olvad beléjük, néha, különösen kisebb példányokon meg nem különböztethető. A szirom-udvarok szintesek, körteidomúak, egyenes oldalakkal és félkörös végekkel; a radiális bordacsoportok egy vagy két párból állanak, melyek közül az adcentrális pár aránylag jól szembetűnő radiális irányú bordába olvadhat össze, míg az acentrális pár összetevői vagy szögben találkoznak, vagy maguk is összeolvadnak a bordával. Kerületi borda 4—7 van egy-egy sziromban, annak nagysága szerint; rendesen 5 szabályosan elhelyezett, hosszaság dolgában kevéssé különböző, élesen metszett, világos borda észlelhető. A syzygiálison alig van bordáknak nyoma, kiemelkedései és bemélyedései a rendes típusnak felelnek meg, eltekintve attól, hogy a hypozygális interradiális részletei gyakran kissé homorúak. A cirrus-facetta egy közelítőleg kúpalakú mélyedés letompított végén foglal helyet, mely az epizygális alsó kétharmadában fekszik és kissé belemetsződik a hypozygálisba; nagyon kevéssé elliptikus, gyenge pereme és széles fulcruma van. Az 1. kacstag distális felülete a nyéltag oldalával szintes, keresztben kissé elliptikus; a perem világos, a felső szélen esetleg megkettőződik; az izombenyomatok üregesek ; a fulcrum éppen a középpont felett van, külön áll a peremtől s kivékonyodik a középpont felé, ahol alatta fekszik a lumen. A leírt anyag. — Ez a legközönségesebb faj a Cserháton (Leitner-udvar) s nem kevesebb mint 473 nyéltöredékünk van e helyről. Ugyancsak ide sorolok 22 nyéltöredéket a veszprémi Giricses domb mélyebb réteges mészkővéből és egy kétes, összezúzott, három nyéltagból álló töredéket a veszprémi VI. szakaszból. Valamennyien cassiani korúak. A leírás s a mérések 49 példányon alapulnak, melyeket a különböző átmérők
