A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
40 A Bakony triászkorú tűs késbőr iíi. kedik ki az alapból, felső lejtője meredekebb, úgy hogy a lumen központ fölötti helyzetű. A leírt anyag — A következő példányok kerültek vizsgálat alá: 16 nyéltöredék a Cserhátról (Leitner-udvar) a—p-ve\ jelölve, egy internodális a Jeruzsálemhegyről, q val jelölve, egy internodális a veszprémi VI. szakaszból, r-rel jelölve, egy internodális (s), egy hypozygális (/), egy hypozygális egy másik internodálissal (u) és egy hypozygális két másik internodálissal (v), valamennyi a veszprémi Giricses domb mélyebb, réteges mészkövéből. A c jelű példányt (62—64. ábra) választottam holotipus gyanánt. A q példány kivételével mindezek a példányok cassiani korúak. A q raibli és mint látni fogjuk, apró különbségeket mutat a többivel szemben, úgy hogy talán nem is tartozik igazán e fajhoz. A példányok leírása. — A keresztmetszet különböző egyénekből származó példányokon, de kétségkívül ugyanazon nyél régiói szerint is különböző. A kivágás szokott módon az epizygálison a legnagyobb. A következő milliméterekben adott méretek rendes internodálisokra vonatkoznak — kivéve ott, ahol az eltérést kiírtam — és ahol csak lehetett, átlagszámításokon alapulnak. a b b c c d e / S s liypoz. hypoz. epiz. epiz. hypoz. epiz. Átmérő 1-5 1 -35 1-6 2-3 2-5 2-7 2-7 2-8 Magasság 0'75 0-7 0-9 1-05 0-9 1-24 0-9 1-0 0-9 1.1 Átmérő 100, magasság = . 50 52 62 46 50 33 37 32 h i j k P p P q Átmérő hypoz. hypoz. epiz. Átmérő 2-9 3-0 3-0 3-0 34 3-3 Magasság 1-0 1-2 1-0 0-9 0-83 1-2 0-8 1-3 0-9 Átmérő 100, magasság = . 34 40 33 28 38 27 Ebből kitűnik, hogy a viszonylagos magasság az átmérő növekedésével csökkenőben van, — hogy az epizygálisok magasabbak és szélesebbek hajlandók lenni, mint a közönséges internodálisok — a hypozygálisok pedig alacsonyabbak. A nodálisok kivételével az oldalfelületek változatossága különböző példányokhoz van kötve. A közelítőleg egyenes alaktól a legnagyobb eltérést p mutatja, melynél a közönségés internodális oldalfelülete határozottan homorú; átmérője ugyanis a varratvonalon 34 mm, a nyéltag közepén 2'9 mm. Ugyanazon a példányon a hypozygális oldalfelülete kissé homorú, az epizygálisé majdnem egyenes. Az internodális varratvonalakon a bordák, köröskörül egyformán határozottak, de a syzygiumokon alig láthatók. A szomszédos nyéltagok magassága igen kevéssé változik; a legszélsőbb eltérések, melyeket bármelyik egyes példányon észlelni lehetett, 04 és 0*6 mm-t tettek ki, azonban az anyag nem elég arra, hogy e tekintetben bármit is következtethessünk. Teljes intersyzygiumok csupán az l, m (61. ábra) és p példányok. Ezek a példányok valószínűleg e fajhoz tartoznak, de ebben az ember nem lehet egészen bizonyos, ha rendes izülő felületet nem láthat. Némelyikük Isocrinus tyrolensis lehet. A hypozygálist beleszámítva 5, 5, illetve 4 és 4 internodálisuk van.
