A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

CRINOIDEA. Egy kehelytől és egy brachiálistól eltekintve (mindkettőnek lelőhelye a Cserhát, Leitner-udvar), a gyűjtött crinoidea-maradványok, — kacstöredékeket beleszámítva, — több mint 9000 nyéltöredéket foglalnak magukban. E kövületek szabatos meghatározása nem csekély nehézséggel jár, minek oka először is magában a dolog természetében, másodszor a legtöbb eddig közölt leírás elégtelenségében rejlik. A tárgy természetével összefüggő nehézségek két forrásból erednek: először is a triaszkorú crinoidák nyélszerkezet dolgában aránylag keveset térnek el egymástól, minek folytán egyébként teljesen eltérő fajok, sőt nemek nyéltagjai is gyakran igen hasonlók egymáshoz, másodszor a nyéltagok változékonyak egy és ugyanazon fajon belül, avagy helyesebben szólva egy és ugyanazon egyén nyelének különböző részletei eltérnek egymástól. A legtöbb eddigi leirás elégtelensége nagyobbrészt a részletes mérések hiányában, az ábrák kis méretében (ha ugyan egyáltalán vannak ábrák), továbbá abban rejlik, ^ ... szerzők nem ismertek fel, vagy legalább is nem említenek bizonyos vonásokat,. melyek különben későbbi meghatározások számára alapul szolgálhattak volna. Tagadhatatlan, hogy sokan hajlandók a fajok szétválasztását nyeleik alapján, az előző bekezdésben kifejtett okokból, majdnem lehetetlen feladatnak tekinteni és be kell ismernünk, hogy a nyéltöredékek tanulmányozása tényleg nem nagyon csábító feladat. Minthogy azonban a crinoida-maradványok legnagyobb részét éppen nyélrészletek teszik, minthogy továbbá ezek tényleg a legközönségesebb kövületek közé tartoznak, nagyon kívánatos volt megkülönböztetésüket megkísérelni, új fegyvert adván így a sztratigrafus és a palaeogeografus kezébe. Amit P. DE LORIOL végzett Francziaország jurakorú crinoidáira vonatkozólag, azt kellene más korokra és más országokra is kiterjeszteni. Az e dolgozatban tárgyalt anyagot meglehetős könnyen két régi csoportba lehet elkülöníteni; az egyikbe tartoznak a kerékkövek vagy Trochiiá-k, melyek kombinácziója az Entrochus-okat eredményezi, a másodikba a csillagkövek, vagyis AGRICOLA Pentacrimis-ai s a XVIII. századbeli szerzők Asteriá-i. A töredékek, különösen az első csoportba tartozók további tanulmányozása alkalmával az elnevezéseknél úgy látszik sokkal inkább vezette a geologusokat a különböző rétegek kora, melyekben találtattak, semmint valamely szerkezetbeli sajátosságuk. Ily módon