A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Papp Károly: Bakonyi triasz-korállok
10 Bakonyi triasz-korállok. s nagyjában az anyasejt körül két cyclusban rendezkedtek. A sejtek apró dombokon vannak s a dombok középen bemélyednek az ú. n. «kehely-árokba», a bemélyedés fenekén a centrumban igen gyenge oszlopocskát találtam. A vékony csillagléczek fogazottak, az anya-sejtből sugarasan ágaznak ki számos fokozatban; a melléksejtek csillagléczei azonban a sejtárokból kilépve, csakhamar párhuzamos irányokban húzódnak a szélek felé, s a szélekről valamennyi csillaglécz párhuzamosan fut le. Itt 1 mm. közre mintegy hat lécz esik. Útközben a csillagléczek természetesen többszörösen osztódnak és számos és sokféle fokozatban találhatók. A korálltörzs felületén három ívszerü vonal húzódik, a melyek között lapos barázdák terülnek el. Hosszanti metszetben, a 2/b. ábrán látható csiszolaton, a mely a korall átmérőjén megy át, mintegy 40 csillaglécz tűnik szembe, a melyek középen sűrűbben, oldalt ritkábban állanak. Más metszetben, a mely a csillagléczeket felületi futásukban harántosan éri, természetesen sokkal több csillaglécz látható. Az ábrázolt csiszolat közepe táján két sejt határán a gerendelyek (synaptikel) legyezőszerűen helyezkednek. A haránt lemezek (traverse) igen gyéren láthatók, ellenben a gerendelyek igen gazdagon tűnnek elő, mint finom vízszintes sorokba rendezkedett szemcsék. A csillaglécz közötti terek jellegét ezen, tömött szemcsesorokból alakult vízszintes-, a középen legyezőszerűen ^helyezkedett gerendelyek adják meg. A cassiáni thamnastraeák között fajunkhoz hasonló alak egyáltalában ismeretlen; a kösseni rétegekből való Thamnastraea delicata REUSS 1 kisebb példányai hasonló formájúak, s felületén a csillagléczek fogazottsága is sokban hasonló, azonban ezen a kelyhek egyenletesen rendezkednek s a 25—30 csillaglécz állandóan megjelenik. A Thamnastraea rectilamellosa WINKLER 2 előbb említett dimorphastraea formája sokkal kevesebb és durvább csillagléczeket visel, mint ezen bakonyi alak, s általában a Th. rectilamellosa 20—26 csillagléczével, erős oszlopos tengelyével elütő szerkezetet tár elénk. Fajunkat külsőleg a középső nagy sejt körül cyclikusan helyezkedő kisebb sejtek, a párhuzamos irányokba törekvő finom csillagléczek, belsőleg a finom pseudosynaptikulumokkal összekötött csillagléczek jellemzik. Termőhelye: Veszprém, Jeruzsálemhegy. Az egyetlen példány átmérője 25 mm., magassága 12 mm. Ezt a díszes kis fajt főtisztelendő LACZKÓ DEZSŐ kegyes-tanítórendű főgymnasiumi tanár úr nevéről örökítem meg. Thamnastraea Frechi VOLZ, var. bakonica PAPP. 1896. WILHELM VOLZ : Die Korallen der Schichten von St.-Cassian in Südtirol; Palaeontographica, Bd. 43. Pag. 59. Taf. VI, Fig. 1 — 10. A bakonyi gazdag korall-fauna legszebb példányai közül való ezen thamnastraea. a melynek képét a mellékelt 1. szövegábra tünteti elő. A korálltőke gazdag ágakat hajt, a melyek az elágazódás fölött csakhamar párhuzamosan sorakoznak és mint az orgonasípok emelkednek egymás mellett fölfelé. 1— 2 Mindkét faj teljes irodalma s kritikus feldolgozása és méltatása: FRECH: Die Korallen der juvavischen Triasprovinz művében; Palaeontographica XXXVII. Pag. 60—63.
