A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Vinassa de Regny P.: Új szivacsok, tabulaták és hydrozoák a Bakonyból
10 Új szivacsok, tabuiaták és hydrozoák a Bakony itó l. 10 Tetején világosan látható kerekded nyilások vannak, melyek állítólag a szivacscsal együtt felnőtt Ceriopora-hoz tartoznak. A példány vastagabb, mint az előbbi; tetejének megduzzadása, epitheliumának minősége s még inkább az egésznek a belső szerkezete az előbbi példánnyal megegyezik. Lelőhelye: Miklósvölgy Vállus mellett, Keszthely környékén. SYCONIDAE HAECKEL 1872. GEN. Thaumastocoelia STEINMANN 1882. Thaumastocoelia Bakonica n. f. (III táb., 1—2. ábra.) Ezt az érdekes és ritka triászkorú nemet egyetlen példány képviseli a bakonyi triászban. A szivacs teste 19 mm magas, legnagyobb szélessége pedig 9'8 mm. Kívülről csupán egy világos befűződés látható, minthogy a kövületet részben anyakőzet takarja. Csiszolatában világosan felismerhető négy szegmentum és négy megfelelő külső befűződés. Az egyes szegmentumok hordóalakúak; a szivacs felszínét sűrű szemölcskék lepik el, olyanformán, mint a Thaumastocoelia cassiana SXEINM.-nál. Az ostiák kevéssé emelkednek ki a felszínből, amely vonás talán a kövesedés folyamatára vezetendő vissza. Vékonycsiszolatában, — amely kissé ferdén sikerült, — világosan látható a négy befűződött szegmentum. Ezek egymással és a külvilággal néhány finomabb csatorna révén közlekednek. Az egyes szegmentumok elválasztó vonalai egészen világosan előtűnnek. Szembeötlő, hogy a körülbelül 2 mm vastagságú fal két különböző rétegből tevődik össze; a belső réteg világosabb színű, és élesen elüt a sötétebb külsőtől. Megtartási állapota azonban nem kedvező, úgy hogy a rétegek belső szerkezetét lehetetlen tisztázni. A külső rétegben, miként a Th. Cassiand-nál és más kövületeknél, úgy itt is fúró thallophytáktól eredő kisebbb járatok találhatók. A Thaumastocoelia cassiana STEINM. az új Th. Bakonicá-\\oz meglehetős közel áll, de rögtön megkülönböztethető tőle külső alakja, falainak nagyobb vastagsága, lekerekítettebb szegmentumai, továbbá a szegmentumok felső, átlyukasztott falának boltozata, végül belső csatornáinak kisebb száma révén. Lelőhelye: Miklósvölgy, Vállus mellett, Keszthely vidékén. GEN. Amblysiphonella S TEINMANN 1882. Amblysiphonella Lörenthey VIN. 1901. Amblysiphonella Lörenthey. — VINASSA : Bakonyi triasz-spongiák, III. tábla. Ebből a meglehetősen gyakori fajból még egy példány fekszik előttem. Csupán izolált töredékről van szó, mely azonban egészben véve megegyezik a tőlem már leírt példányokkal.
