A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Vinassa de Regny P.: Új szivacsok, tabulaták és hydrozoák a Bakonyból

8 Új szivacsok, tabuiaták és hydrozoák a Bakony itó l. 8 Az új faj, valamint a már tőlem leírt Corynella Rauffi 1 is, külsőleg igen határozottan Myrmecidium-ra hasonlít. Csatornarendszere és paragasterje azonban egész határozottan Corynella mellett szólngk. A fennebb megnevezett fajtól a Corynella Ritae könnyen megkülönböztethető. Külső alakja, fedőrétege, a nyél hiánya, még inkább a paragaster alakja, valamint egész csatornarendszere pontosan megkülönböztetik ezt a fajt a C. Rauffi-ió\. Lelőhelye: Veszprém, Jeruzsálemhegy. Únicum. GEN. Stellispongia D'ORBIGNY 1849. S tel lispon gia Lócsyi n. f. (III. táb., 6—7. ábra.) Ez az új faj az első Stellispongia, mely a bakonyi triászban találtatott. Az egyetlen példányt egészen magányos egyén alkotja, ami a Stellispongia-x\k\ csak kivételesen fordul elő. A példány magassága 23 mm, nagyobb átmérője 17 mm. A szivacs rövid, buzogányalakú, oldalról karéjos, kissé befűződött, nyéltelen ; vastag epitheca csupán az alsó oldalán fordul elő. Teteje boltozatos, majdnem félgömbalakú, apróbb szemölcsökkel sűrűn borított. A tető közepén sekély, alig 3 mm mélységű osculum foglal helyet, melyből csillagalakú sugaras barázdák terülnek szét. E barázdák hossza is csekély azonban : az osculumtól 2—3 mm távol­ságban végződnek. Átmetszete tölcséralakú sekély centrális üreget árul el, melybe beletorkolnak az oldalcsatornák nyílásai. Széles csatornákból álló kötegek is láthatók igen élesen (III. táb., 7. ábra), melyek részben a tető felé divergálnak, részben kettéoszlás révén elágazódnak. További csatornák a tetővel párhuzamosak s átharántolják a hosszanti csatornákat. A sugaras csatornák helylyel-közzel, — különösen a szivacstest befűző­déseivel megegyezően, — élesebben kialakultak, úgy hogy ez a Stellispongia saját­ságos módon Syconida-ra emlékeztet. Ez az új faj élesen elüt a többi Stellispongia-XéA. A cassiani fajok közül a Stellispongia stellaris KLIP. és a St. variabilis MÜNST. sp. teljesen eltérők, mint­hogy ezek nem állanak egyes egyénekből, ezenfelül a szivacstest külső alakja, úgyszintén az osculum is más. A Stellispongia clavosa LAUBE-nak más az alakja, s az osculuma, valamint igen mély ürege is teljesen eltérő. A Stellispongia Manón MÜNST. sp. belső szerkezetében nagyobb analógiákat mutat a Stellispongia Lóczyi-\a\, de azonnal elüt tőle tetejének alakja, még inkább pedig sokkal hosszabb radiális barázdái révén. Lelőhelye: Miklósvölgy Vállus mellett, Keszthely környékén. 1 Bakonyi triasz-spongiák 8. lap., II. táb., 1—4. ábra.

Next

/
Thumbnails
Contents