A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Vinassa de Regny P.: Új szivacsok, tabulaták és hydrozoák a Bakonyból
6 Új szivacsok, tabuiaták és hydrozoák a Bakony i tól. 6 finom, hálózatos szerkezet azonban majdnem mindenütt világosan előtűnik. A legtöbb csiszolatban a háló szemeit fehéren látjuk előtűnni, minthogy az eltűnt kovasavas váz-elemek helyét fehér mészpát foglalta el (I. táb., 2., 6., 12. ábra). A kereszteződési csomók általában meglehetős jól fennmaradtak és pedig különösen a szivacs külső részeiben. E csomók majdnem mindig átfúratlanok. Mindössze egy laternához hasonló kereszteződési csomót láttam, melyet lychniscum gyanánt lehetne értelmezni (I. táb., 10., 11. ábra). Ez az állítólagos lychniscum külön áll és semmi más exactinummal nem érintkezik, mivel a közelében létezett spiculumok eltűntek. Ezért nem dönthető el, vájjon ez a lychniscum csakugyan magában áll-e. A lychniscum magassága 0'266 mm, szélessége ugyanannyi és világos csatornarendszer látható benne. Az átfúratlan exactinumok többé-kevésbbé szabályosan egymásba olvadnak (I. táb., 1., 8., 9. ábra); gyakran világosan látszik (I. táb., 7. ábra), miszerint a csatornák vakon végződnek, úgy hogy egymástól teljesen különválasztva, önállóan helyezkednek el. Feltűnő néhány hosszabb csatorna, mely több hálózatszemet keresztez (1. táb., 1., 2. ábra). Az egész váz szerkezete jellemzően aprószemű hálózatból áll. A hálózat szemeit interspiculáris tér választja el egymástól, mely többnyire 0'3 mm-re rúg. A hálózatos szerkezet a felszín felé igen szabályos (I. táb., 2., 3., 6., 12. ábra), mivel a szabályos exactinumok összeolvadása révén típusos koczkás rácsozat keletkezik. A váz belsőbb részei ezt a szabályosságot fokozatosan elveszítik (I. táb., 1., 7., 9., 10. ábra). A Triadocoelia magyara külső alakja és szerkezete révén világosan elüt az eddig ismeretes fajoktól. Erre az új fajra különösen az exactinum cladiscumainak lenyomott alakja és rövidsége jellemző, melyből a sűrű, finomszemű, hálós spiculáris szerkezet bontakozik ki. Néhány már ismert faj mindazonáltal összehasonlítható a Triadocoelia magyara-vsX. így pl. általános szerkezete révén az új faj a Verrucocoelia Widborni SOLLAShoz hasonlít, melyet HINDE 1 írt le és ábrázolt. A Verrucocoelia elegáns SoLLAS-hoz 2 is mutat némi hasonlóságot. Spiculáris szerkezetét illetőleg azonban helyesebb volna az új fajt a Tremadictyon reticulatum GüFSS.-al 3 összehasonlítani. Veszprém, Jeruzsálemhegy. Unicum. 1 HINDE G. J. A Monograph of the British fossil Sponges ; III. Palaeontographical Society, XLVII. köt., 1893, 200. lap, XI, táb., 2 a ábra. 2 HINDE G. J. ugyanott 201. 1., XI. táb., 3 a ábra. 3 HINDE G. J. ugyanott, 196. 1., X. táb., 3. ábra.
