A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
104 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 104 Ezen szürke mészkőpadok dűlése nem egyöntetű : pl. magában az Árvautczában egyik helyen északkeleti 25°-kal, míg egy másik helyen északi, sőt van egy pont a Buhimutczában, a hol azokat északnyugati 20°-os dűlésben is találjuk. Ezek azonban szintén csak a szomszédos töréssel kapcsolatos diszlokációknak nagyobb jelentőséggel fel nem ruházható tüneményei. cj) A pados mészkőre mindenütt a c,) jelzett gumós, meszes és már a Csőszdombról ismert lerakódások következnek, a melyekről BÖCKH J. (i. m. 127. lapján) a következőket írja: „Csak kevés lépést északkeletre (a szürke, sima felületű mészkőre) sajátságos konglomerátalakú kőzet mutatkozik, a mely márgás alapanyagban mészdús zárványokat észleltet." Az ilyfajta kőzeteknek megjelenése rendszerint oszczillácziókkal járó parti áramlásoknak a következménye. BÖCKH J. azt is említi, hogy ezen kőzet északfelé még több más ponton is található (u. o. 128. 1.). Es miután vele tényleg a VI. szelvény II. szakaszában is találkozni fogunk azért faunáját is ott adom közre. Itt csak egynéhány jellemző vonását jegyeztem fel. Ha szelvényünk I. szakaszának északkeleti végpontján húzódó vízmosásban felfelé (délnek) haladunk, azt tapasztaljuk, hogy a konglomerátum mélyebb rétegei breccsiásak, és hogy szinte észrevétlenül átfejlődnek magába a fekűt adó pados mészkőbe. Itt tehát egy oly törmellékkőzetről lehet szó, a melynek anyagát egyrészt az alatta fekvő mészkőpadoknak felső összetöredezett részletei, másrészt az ezeket későbben elözönlő parti vizek márgás lerakodásai szolgáltatták. Legalább erre látszik utalni azon körülmény, hogy a szóban forgó törmellékkőzetnek magán a pados mészkövön fekvő darabjai még nagyok, szögletesek, tehát olyan réteglapok, a melyek szétrepedeztek ugyan, de még egymástól egészen el nem váltak. A magasabb részletek, a melyeknek darabjait a vízhullám már megingatott, már kisebbek és több is köztük a márgás kötőanyag és csak az egész lerakódás felső felében találunk erősebben koptatott mészkőgumókat, a hol aztán az egész lerakódás konglomerátos kőzetszövetet vesz fel. Ezeknek a jelenségeknek az okát úgy hiszem, egyrészt tengervíz, másrészt pedig az atmoszferiliák kőzetbontó hatásában kereshetjük. A Girisicsdomb ezen konglomerátumai áthúzódnak a VI. szelvény középső (II.) szakaszának azon emelkedettebb részére, a mely a Cserhátról lehúzódó vízmosás és a Völgyikútárok közt nyúlik fel északnak a Fenyvesutcza hosszában s a melyen a Felső- és Alsómalomutczát találjuk. e) A Malomutczák északi szakasza már tisztább márgákon épült, a melyek azonban elég sűrűn vékonyabb-vastagabb mészkőbetelepülésekkel is váltakoznak. Ezen közbetelepült mészkőrétegek szívós szürke anyagában sok a kalcitér; helyenkint apró tűzkő gumócskákat, erecskéket és pirit beszüremkezéseket is találunk. Ezen márgás csoportot a szelvény II. szakaszában e) betűvel jelöltem meg. Ebből valók a következő fajok: Rhyuchonclla sp. äff. Rh. pi nan BITTN. Nucula strigilata GOLDK. Ctcnodonta lineata C OI.UK . sp. Posidonomya (?) sp. Esther ia sp.
