A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
88 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 88 A nyugatra eső dolomit börcz anyaga pedig már fehéresszinű és jobban tájékoztató fossziliarészleteket is (Koninckina és Spirigera ágyakat) tartalmaz. Érdekes jelenség az is, hogy a vasútmenti dolomit kőzetanyaga sok helyen olyan, mintha félfolyós, vagy habos állapotból gyenge nyomás alatt merevedett volna meg, mert számtalan apró, többnyire hosszúkás résforma likacs járja át, a melyek a leülepedés szintjével párhuzamosan rendezkednek el. A szomszédos börczön pedig az egyes kőtömbök a fejtésnél olyképen esnek szét, mintha préselt darabokból lettek volna összetéve. Különben az utóbbi jelenséggel csaknem minden mélyebb és többé-kevésbbé szirtes veszprémi dolomitnál találkozunk. A mi már most ezen két dolomitelőjövetel sztratigrafiai helyzetét illeti, erre nézve álljanak itt még a következők: Az első szelvény dolomitja egyszersmind a legmélyebb {a) tagja a padjai fölé hajló márga zömével diszkordancziában áll, lévén a dolomit dülése WNW 35°, a márgáé pedig WNW 20°. Ezen körülménynek azonban nagyobb jelentőséget nem tulajdoníthatunk, mert figyelmesebb vizsgálódásnál észre fogjuk venni, hogy a szelvény ezen kérdéses dolomitjának legfelsőbb padjához a vasúti árok nyugati sarkában már márgalapok simulnak teljes konkordancziával, a mely körülmény tehát arra utal, hogy a fentemlített diszkordancziát a szelvény magasabb márgás részleteinek a tektonikai zavaroknak jóval nagyobb fokban engedő természetéből is magyarázhatjuk. Ugyanúgy vagyunk a szomszédos börcz dolomitjának a helyzetével is. Itt még feltűnőbb diszkordancziát találunk a dolomit és a vele délről szomszédos márga felbukkanás között; mert a dolomit nyugati 25° hajlásával szemben a márgás mészkőrétegek eg} renesen délnek dőlnek 30", sőt 40" mellett is. Ehhez járul még az a fontos körülmény, hog}' ez a dolomit jóval mélyebb helyzetre utaló faunát rejt magában, mint a fedőjében mutatkozó meszek és így arra kell következtetnünk, hogy ezek a meszek mostani helyzetükbe csak rácsuszamlás útján kerülhettek. A mészkőrétegek faunája ugyanis, a veszprémi márgák magasabb szintjeinek alakjait tartalmazza, holott a dolomitbörc set.-cassiani korú brachiopodákra valló lenyomatokat rejt magában. Végül még azt is meg kell jegyeznem, hogy az első szelvény dolomitpadjainak feküje felé, már sárgás, fehéres és morzsalékos dolomit fekszik a mely már inkább a fődolomitot juttatja eszünkbe s az esetben az idáig követett kádárta - veszprémi törésvonalat a kétféle dolomit érintkezési határán kell keresnünk. Ezt bizonyítja az is, hogy kissé odább délnyugatnak ugyancsak a vasúti pályatest mellett az ott épült egyik lakóház udvarán szintén találunk szürke, erezett felületű dolomitot és itt is észlelhetünk nagyobbfokú diszlokácziót a mennyiben az udvarban a dolomit rétegei délnyugatnak hajlanak, holott a ház háta megett a pályatest mentén már északkeletnek dőlnek, a mely körülmény szintén az említett törésvonal közelségével lehet kapcsolatban. Ezek után tehát arra következtetek, hogy az utóbb említett börcz brachiopodás dolomitja mélyebb mint az I. szelvény márgáinak közvetetlen fekűdolomitja. Hogy ez a két dolomit összefügg-e vagy nem, arról nem tudtam tudomást szerezni. Az I. szelvény többi tagjai a feküből a fedő felé haladó sorrendben a következők: b) Dolomitos márgalemezek a melyek még a fekűdolomithoz simulnak. Kövületet nem találtam bennök. c) Sötét, hamúszürke, poros felületű, aprón likacsos dolomitos kőzet. Fossziliáinak héja krétaszerűen mállik el. Különösen gyakorinak mutatkozott benne a Spiriferina
