A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

86 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 86 Ezen sarokból a márgák és meszek hirtelen kiszélesedő övben délkeletnek fordulnak Veszprém felé. Az egész öv hossza a bedevölgyi töréstől számítva 5 km., legnagyobb szélessége pedig a veszprém-jutasi vasút irányában mérve legalább is 1 '5 km. Az öv csak Veszprém város területén mondható folytonosnak, mert a Bedevölgytől idáig tett útjában nagy löszfoltok szaggatják meg; úgy hogy itt a raibli lerakódások nem kevesebb, mint kilencz kisebb-nagyobb s egymásból elszigetelt foltban jelentkeznek. A legterjedelmesebb folt az, a mely a Lánczi nevű káptalani birtokrész nyugati kisebb felét foglalja el. Ezt a helyet BÖCKH úr is ismerte és mint az előrebocsátott helyrajzi tájékoztatóból tudjuk, az akkor itt még létezett veszprémi téglavetővel jelezte. (Most is van itt közelben egy téglavető; de ez újabbkeletű s azért minden zavar kikerülése végett ezt tájékoztatásra fel nem is használtam.) BÖCKH úr innen fossziliákat nem említ. Nagy kár, hogy ezen a széles folton jobb feltárások nincsenek, mert itt alighanem tanulságos rétegsorozatot lehetne összeállítani. így azonban csak a legelő felszínén szerteszéjjel szórt, vagy a növénygyep alól kivájkált kődarabok anyagminősége és gyér zárványtartalma alapján vagyunk kénytelenek a jobban ismert területekkel való összehasonlítást megejteni. Az egész térség felszínén két kisebb márga- és két dolomitövet találunk. A déli dolomitövet délről lösz szegélyzi végig. Padjai a csalitos legelő nyugati szegélyén elfutó vízmosás tövében északnyugati dülésben állanak s így a márga feküjébe esnek. Anyaguk piszkos sárgaszürke, kissé szarúköves, helyenkint márgás is. Fossziliáit nem ismerem. A másik északibb dolomitfolt már magából a márgából válik ki s ennek anyagában apró megalodonták találhatók. Ez lenne a vámosi hegyesgyüri szelvény (g)-vel jelzett megalodusos dolomitja. Sajnos, hogy ezen a köves legelőn sem feküjét, sem fedőjét biztosan megállapítani nem lehetett. Csak annyi bizonyos, hogy a terület márgásabb és még inkább meszes kőzeteinek nagyobb zöme a fedőjében jelentkezik és pedig leginkább az említett és ma már elpusztult téglavető környékén, azután ettől északra a Harangozódomb nyugati aljában elterülő rétség egész keleti és déli bokros szegélyén. A lánczii alsó dolomitöv, valamint a tőle északkeletnek a Bedevölgyig terjeszkedő fedőmárga úgylátszik már magából a fődolomitból merül fel, mert a kádártaveszprémi határárokban a dolomit az északnyugatnak dülő márgától már 55°-nyi meredekséggel délnek hajlik el. Az alább közölt fauna a Lánczi egész márgás területéről való. Peronidella sp. ind. Pecten balatonicus BITTN. Isocrinus Hercuniae BATH. ,, subdivisus BITTN. Rhynchonella tricostata BITTN. „ transdanubialis BITTN. a) Lánczi. Arpadica BITTN. var. parcecostata Gervilleia Bouéi Hau. var. obiive tu lus BITTN. BITTN. Spirigera cf. indistincta BEYR. sp. Amphiclina sqiiamula BITTN. Cassianella angusta BITTN. Pecten aff. Saccoi PAR. quior BITTN. Gervilleia angusta GOLDF. Gervilleia augulata MSTR. Mysidioptera multicostata BITTN. Laczkói BITTN.