A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 79 Ceratites cf. trinodosns és fiatal alakja. „ aviticus MOJS. „ cf. aviticus MOJS. „ cordevolicus MOJS. „ sp. ind. (ex aff. C. Bavrandei et avitici) Ceratites Beyrichi MOJS. cf. brembanus MOJS. Ceratites cf. superbus MOJS. „ cf. Barrandei MOJS. Ptychites flexuosus MOJS. „ cf. flexuosns és fiatal alakja Ptychites gibbus BEN. „ cf. gibbus és fiatal alakja opulentus MOJS. Proareestes cf. extralabiatus MOJS. Atractites cf. obeliscus MOJS. Ez a fauna ARTHABER szerint

1 a bakonyi trinodosus szint legmélyebb részének faunája. Nagyon valószínű, hogy ebbe valók a BöKCH-féle balatonites-rétegek is, a melyek talán nem is jeleznek külön szintet, hanem csak a balatonfelvidéki trinodosus szint gyűrtetői változatának a hasonmásai. A felsorolt czefalopodákon kívül ezen kőzet még gasztropoda- és lamellbrachiákat is tartalmaz, de csak rendkívül elvétve. Sajnos, hogy csak mint használhatatlan töredékek kerültek elő. A kagvlómész ezen nevezetes és czefalopodákat illetőleg eddig leggazdagabbnak bizonyult termőhelyétől nem messze délfelé feküsznek, az általános szerves zárványtartalom szempontjából még jóval gazdagabb katraboczai kőfejtők, a melyekből valamint a közeli somhegyiekből az említett „vámosi márványt" fejtették. A tridentinus mészkő egész területünkön itt fejlődik ki leghatalmasabban. Mélyebb szintjének tiszta és sötétvörös szinű mészrétegei közé vékonyabb barnavörös márgalapok is ékelődnek. Feljebb egyes padok valóságos lumachella, a melyekben czefalopoda, lamellibranchiata héjak töredékei tömegesen keverednek a gasztropodák kisebb s azért jobb karban megmaradt alakjaival. A tridentinus szint legfelsőbb rétegpadjainak anyaga már jóval világosabb színárnyalattal bír. Világos húsveres, itt-ott szürke és zöldes foltokkal tarkázott és sok márgát is tartalmaz, a melyben a szarúkő gumókban válik ki és a rétegfelületet hullámossá, sőt rücskössé teszi. Ezekben a fosszilia már gyérebb jelenség. A katraboczai kőfejtőkből a következő fauna került napfényre: Daonella Lommeli WISSM. sp. Posidonomya sp. Pecten Tridentini BITTN. „ ex aff. concentrice striati M. HOERN. Anoplophora subrecta BITTN Anodontophora sp. Myophoria sp. nov. Worthenia Vámosensis KITTL Euryalox Böckhi KITTL Luciellina striatissima KITTL „ contracta KITTL Naticopsis sp ind. Naticopsis indet. juv. Hologyra (?) progressa KITTL » var. Fedaiella (?) somensis KITTL Turricula (?) Katrabocensís KITTL Naticella cf. striatocostata MSTR. Neritaria bifasciata (?) STOPP. Netaria (?) cf. cassiana WISSM. „ incisa (?) KITTL Orthoceras cf. campanile MOJS. „ baconicum FRECH sp. Celtites epolensis MOJS. 1 ARTHABLR: A Déli-Bakony werfeni r. és kagylómeszéből származó új Cephalopodák stb. 16. 1. Pal. Függ.