A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 81 b) Likacsi-dülő. A Baláczapuszta északi sarkánál talált kőfejtők már a Likacsi-dülőn fekszenek. Ezektől a kőfejtőktől nyugat felé alig 300 lépésnyi távolban egy kopasz magaslatot érünk. Ez egyszersmind a dülő legmagasabb pontja. Melléje Vámos irányában még egy kisebb magaslat is sorakozik. A keleti nagyobb halom javarésze dolomitból áll és csak keleti felén mutatkoznak kőzetek, a melyek a veszprémi és vámosi raibli rétegek magasabb szintjeire utalnak. A nyugati kisebb halmon is dolomitot meg sárga márgás mészkövet találunk, a melynek felületén azonban raibli alakok mellett már a tóri rétegnek két jellemző alakját is találtam. Egy-két heverő darab valóságos lumasella. Ebből váltak ki a következő fajok : Aviciüa aspera PICHL. Ostrea montis caprilis KLPST. Myophoria cf. inaequicostata KLPST. Coelostylina sp. OmphaJoptycha cf. Ludwigi Kitti. Miután a dolomit a két mészkőkibukkanás közé látszik helyezkedni, azt a felső raibli dolomithoz számítom. Csapása az uralkodó csapástól eltérőleg NW— SE-i. Ha ezt a csapást délkeletnek követjük, alig 200 lépésnyire a vámos-baláczai határároknál még egy kis börczöt érünk, a melyet ugyanez a dolomit alkot; ha pedig a Likacsi-dülő szóbanforgó magaslatáról északnyugat felé távozunk, úgy csakhamar ismét a meszes és márgás raibli csoportot találjuk lábunk alatt. Ezt azután a fenti irányt megtartva, csapázhatjuk csaknem a vámos-veszprémi országútig. Ez a majdnem 1 km.-nyire terjeszkedő öv egész hosszában keresztben áll a Vámos felől északkeletnek húzódó karniai öv csapásirányával, a mit természetesen csak tektonikai okokra vezethetünk vissza. c) Temetődiilő. A Likacsi-dülőnél jobb feltárást szolgáltat az ú. n. Temetődülő. Ezt a mezőrészt a Vámos északi sarkától a veszprémi Alsóerdőhöz tartozó Baráterdő nyugati sarkáig elvezető mezei dülőút választja el a Likacsi-dülőtől. A feltárásokat magán a dűlőúton találjuk. Ha ugyanis ezt az útat Vámos felől a Baráterdő felé követjük, azt tapasztaljuk, hogy hol márgás, hol meszes, hol dolomitos rétegek húzódnak át rajta, a melyeknek SE—NW csapásiránya és délnyugati hajlása elegendő alapot szolgáltat arra, hogy azokat az imént említett likacsi kibukkanáshoz számítsuk. A dűlőnek körülbelül közepe táján az út egy kis köves magaslaton vezet át, a melyet apró csalitos vert fel. A magaslat tele van fejtőgödörrel. Egyikéből — másikából most is szereznek be épületanyagot a vámosiak. A kőfejtőkben feltárt rétegek már ismét rendesen, azaz északnyugatnak dűlnek 25—30°-kal. Ez a körülmény azt bizonyítja, hogy az elhagyott NE -SW.-i csapásba helyezkedő kisebb kőzetöv egy másodlagos feltörésnek az eredménye. A kőgödrök mélyebb szintjeiben fekvő kőzet 1—5 dm. vastagságot elérő szürke és sok kalczitérrel átjárt mészkőpadokból áll. Töredékeik között a Tracliyceras austriacnm var. robnsta MOJS. egy jókora de kopott példányát találtam. A magasabb szintet elfoglaló s az úttest északnyugati oldalán
