A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
68 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 68 Reitzi szint zöldes kőzete, sőt a trinodosus zóna füstszürke márgás meszei is jelentkeznek. Ezen utóbbiak egyik heverő darabjából egy Ptychites-töredék került elő. Ezen dolomit az országút mentén a murvagödröktől alig 100 m.-nyi távolságban nyugat felé ismét felszínre lép s a Cserhalompuszta tanyájától délnek emelkedő erdős magaslaton át egy délnek forduló ívvel a Medgyespuszta felé húzódik, a hol azután ép úgy, mint feküje a lemezes mészkő egy északnak irányuló eltolódás mentén a lősz alá búvik. Nézzük most közelebbről a Szentkirályszabadjához tartozó cserhalompusztai viszonyokat. A Cserhalompuszta erdejét kisebb felszántott földszalagok háromfelé is darabolják. Az egyik erdőrész a veszprémi országút mentén húzódik és felterjed az említett erdős magaslatra is. Ez az északi erdőrész. A másik, a keleti szintén az országút hosszában terjed egészen Szentkirályszabadjáig s az északi erdőcskétől csak egy kisebb felszántott lőszfolt különíti el. Ebben vannak feltárva az említett Gervilleia tartalmú lemezes meszek. A harmadik erdőrész ettől nyugatra esik s az elsővel egy hosszúkás és dolomitos kőhát köti össze, a mely utóbbi a murvagödrök felől ide áthúzódó megyehegyi dolomitnak a része. Még odább nyugatra van egy negyedik erdőrészlet is, a mely azonban már a Medgyespusztához tartozik. Ennek az altalaja ép úgy mint a Cserhalompusztához tartozó keleti erdőfolté tisztán lemezes mészből és kis mértékben werfeni dolomitból is áll. Ezekről nincs is több mondani valóm. Annál érdekesebb területek az északi és nyugati erdőcske, valamint az azokat elválasztó köves szántóföldek. Ugyanis az északi erdőfolt magaslatáról a nyugati erdő magaslatára áthúzódó megyehegyi dolomit legfelső padjai elvesztik piszkosszürke színüket és hófehér színt meg ezukorszerű anyagszerkezetet vesznek fel. A mit a középső triász többi szintjéről állítottam, hogy t. i. dolomitos fáczieszben is jelentkezhetnek, — ugyanaz áll itt a decurtata zóna felső brachiopodás szakaszáról, a STURféle recoraro mészről is, a mennyiben az említett dolomitpadok tele vannak ezen szint legjellemzőbb alakjaival. Ugyanezt tapasztaljuk a dolomitpadok felett található füstszürke kissé márgás mészkövekről is. A dolomitban természetesen csak üres kövületágyakat vagy a kövülethéjak kimállott körvonalait találjuk; míg a mészkövekből igen jó megtartású anyagot gyűjthetünk. A kövületek mind brachiopodák és BITTNER szerint legközelebbről a köveskállai faunához csatlakoznak. 1 Összesen 10 fajt és egy új változatot gyűjtöttem itt össze s ezek a következők: Spiriferina Mentzelii DKR. sp. „ fragilis SCHLOTH sp. „ avarica BITTN. „ hirsuta Alb. var. incurvata RENZ „ Lóczyi RENZ Spirigera (Athyris) trigonella SCHLOTH sp. Rchyuchonella decurtata GIB . sp. „ nov. sp. äff. decurtatae GIB . sp. attilina BITTN. 1 BITTNER : Bakonyi Triaszbrachipodák. 54. 1. Pal. függ.
