A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 66 Anoplophora {? Pleuromyd) sf. musculoides SCHL. Worthenia sp. ind. Neritaria sp. ind. Arpadites Arpadis MOJS. Proarcestes subtridentinus MOJS. Monophyllites vengensis MOJS. Ugyancsak itt egyes pontokon a kőzet a vámosi Katrabocza tridentinus meszének azon féleségeihez hasonlít, a melyek az ott talált fauna töredékeiből szintén csaknem lumasellaszerű egyveleget alkotnak. A Kertekalján és a Csimorka hosszában fehér és kagylónyomokat tartalmazó mészkövek is találhatók, melyek megfelelnek a tóhegyi Myoconcha-rétegeknek. Itt azonban ezek a fehér meszek határozott szintet nem látszanak elfoglalni, mert úgy a tridentinus mész alsó, mint annak felső szakaszában is mutatkoznak. Kagylómaradványaikból FRECH úr Anoplophora (Pleuromya) musculoides SCHLOTH.-OÍ LÓCZY pedig a még Hajmáskérről ismert Myoconcha gregaria BITTN.-t határozta meg. Ugyanitt a Kertekalján még egy kőzetféleséget találtam, egy a szántóföldekből kiemelt sárgásvöröses sima felületű és vékonyabban rétegezett mészkövet, a melyből tömérdek Daonella Lommeli került elő. Azt hiszem ez a kőzetminőség is csak a tridentinus mésznek helyi változata. A tridentinus mész kádártai övét a fedőben világos szürke, majd márgás és gumós felületű és kissé szarúköves mészkőrétegek követik. Ezek legjobban a község keleti szélén és az ugyanott északnak kanyarodó országút mentén, különösen pedig az említett Hamarászóvölgy mellől erre tartó halomsor két utolsó s a község végén emelkedő tagján fejlődtek ki. A vízrágtahalmok tetejét, mint mondám, édesvízi mész foglalja el s így a kérdéses szürke mészkövek csak a halmok oldalából s a köztük északnak húzódó kis völgyteknőknek gyepes felszínéből bújhatnak ki. Innen jókora szélességben nyomozhatok északnak a vasúti állomás felé ereszkedő lejtőn egészen az itt elterülő halmos legelő északi szegélyéig. Itt azután azt a kőzetminőséget érjük el, a mely a füredi mész fedőjében másutt is előfordul s a melyeknek felületén itt is kimállott brachiopoda és cidaristüske részletek mutatkoznak. Ez tehát a berekhegyi mészkő. Végre a legelőtől elkerített szántóföldeken már dolomitot találunk. A mélyebben fekvő szürke füredi mészkőben LÓCZY egy czefalopodát talált, a melyet FRECH úr Lecanites sp. aff. Lóczyi neve alatt határozott meg. A füredi mész feküjében másutt előforduló szennyesszürke gumós és fossziliás márgát itt Kádártánál nem találtam meg. Mind a háromféle kőzet a feküben futó régibb tagokkal együtt egy északkeletről délnek, majd északnyugatnak kanyarodó és közepe felé jócskán megszűkített ív formájában átcsap a község javarészén a Csimorka nevű hegyhátra, hogy itt részben a hegyhátat borító édesvízi mész alá merüljön, részben pedig elérve a Bedevölgyet, a kádárta—szabadjai törésben végleges megszakadást szenvedjen. A kárdártai viszonyokról való beszámolásom befejezéséül ismételten hangsúlyzom azt, a mit ezen munka történeti részében MOJSISOVICS úrnak ezen területről készült II. számú szelvényéről már mondottam, hogy t. i. az illető szelvény szerkezete hibás. (V. ö. a XV. szelvénynyel az I. tábla 10. ábráján.) Ez a szelvény ugyanis a róla készült leírás szerint Kárdártán a Sédvölgynél ér véget. A szelvény szerint a litéri hasadék és a Gelemér közé eső főöv kőzetei a vverfeni csoportot