A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 61 Joannites cf. cynibifovmis MOJS. Arcestes (Proarc.) cf. ausseanus HAU. Arcestes cf. bicarinatüs MSTR. sp. Lobites cf. ellipticus HAU. é) világos szürke, sárgásán málló kalcit-, ritkábban kvarcérkimállásokkal tarkázott mészkőpadok, a melyek a fedő felé f) vékonyabban rétegzett és ripacsos felszinű meszekbe mennek át. Ezen utóbbi két csoportban eddig csak rossz brachiopodamaradványok mutatkoztak. Fedő: világosszürke, fehéren málló dolomit. Ezen szelvényből elsősorban az tűnik ki, hogy a BÖCKH-féle füredi mész (e f) és a tridentinus mész (a c) közé még egy márgás meszes csoport (d) illeszkedik, a melyet már az aonoides zóna faunaelemei jellemeznek.

1 Ez az a kis csoport, a melyről már a tóhegyi viszonyok leírásánál is megemlékeztem (48. 1.) s a melyet — mert a Balatonfelvidéken a tridentinus mész állandó kísérője gyanánt jelentkezik — ezentúl sólyi márgának fogok nevezni. Olyan jelenségnek a nyomára, a mely az alpesi aon zóna jelenlétére is utalna, nem akadtam. Megemlítem még, hogy a Hamarászóvölgy és a kádárta-szabadjai út közé eső tridentinus öv délnyugati végpontján, az ott terjeszkedő szántáson is előfordul egy márgás málladék, a melyben szintén mutatkoznak brachiopodanyomok. Azután a fedő felé ama széles dolomitöv következik, a mely megszakadás nélkül felterjeszkedik egészen a veszprémi törésig. Ezen hatalmas dolomittömegnek párhuzamosítása kellő adatok híján nem sikerült. Legmélyebb rétegei a sóly—geleméri öv imént leírt és eléggé változatos lerakódásaira konkordánsan települnek. Ezt a sóly-hajmáskéri határárkolásnál jól ki lehetett venni. Feljebb azonban a rétegcsapás a feláztatott, kirágott és apró gyeppel benőtt felületen alig különböztethető meg; de a hol biztos rétegfejek válnak ki, ott az rendszerint NE—SW, a hajlás pedig NW. Csak a veszprémi törés szegélyén találjuk a dolomitokat déli hajlásban. Erről azonban majd a veszprémi törésből felbukkanó kőzetek tárgyalásánál beszélünk. A dolomit anyagában nem találtam semmi jellegzetes vonást, kövületet sem. Ha pedig az ezt megelőző tanulmányoknak e dolomitterületekre vonatkozó adatait vizsgáljuk, arról győződünk meg, hogy azok sem nyújtanak biztosabb alapot helytálló következtetések megvonására s a dolomittömeg értékelésére, mert MOJSISOVICS is, BÖCKH is ezen a területen az ő felső triászuk alapjára helyezett tridentinus mész felett csak fődolomitról beszélnek. Sőt, mint tudjuk, a feltételezett transzgresszió alapján még a tridentinus öv mögött is feltételeznek egyes fődolomitrészleteket. A Balaton és Litér közé eső (I.) szelvényből MOJSISOVICS úr csakugyan említ fődolomit fossziliákat (.Megalodus triqueter WULF

. sp. Myophoria Whateleyae MOJS.),

2 — és mint tudjuk az én XIII. szelvényem sukoróhegyi dolomitjában, a mely amannak keleti folytatása, magam is találtam ilyeneket; de már a litér-hajmáskéri (II.) szelvényből nem sorol fel egyetlen egyet sem, — és BÖCKH úr sem. Es nekem magamnak sincsen ezen területről más adatom, mint az az egy, hogy a Kádártának húzódó Kásavölgy egyik, a veszprémi országúthoz közel eső 1 FRECH: A Werfeni rétegek vezérlő kövületei és Pótló jegyzetek stb. 71. old. Pal. függ. 2 MOJSISOVICS: Beiträge z. Kenntn. d. Cephalop. stb. 95. 1.