A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

1 2 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. meszet és talán a megyehegyi dolomitot is találjuk. Szentkirályszabadja felé az egész litéri szárny ismét eredeti szélességében fejlődik ki; de ezen részletéből a mi területünkre már csak a lemezes mész és a werfeni dolomit egy része terjed át. Térjünk most vissza Sóly mellé és tekintsük át a sóly—geleméri vonulat középtriaszkorú lerakódásait (L. a XIV. szelvényt az I. tábla 9. ábráján). A werfeni csoport zárótagjának, a lemezes mésznek fedőjében terjeszkednek, mint tudjuk, ama hatalmas dolomitok, a melyeket BÖCKH a vörösberényi Megyehegyről ismertet bővebben és nevez el megyehegyi dolomitoknak. Fedőjükben az anisusi emelet magasabb tagjait is megtaláljuk és a mit a sóly— geleméri triász öv werfeni csoportjának terjeszkedési körülményeiről mondottunk, ugyanaz áll ezen övnek középtriaszkorú lerakodásáról is. Két csekély terjedelmű és kisebb tektoni kai jelentőségű zavargásra visszavezethető megszakadás leszámításával (gelemér— sólyi törés) a sólyi Sédtől kezdve ezek is egységes övben húzódnak le egészen a kádárta—szabadjai törésig, a melynek mentén, mint a werfeniek szintén délfelé sodródnak el. A csoport legmélyebb tagjának a megyehegyi dolomitnak anyaga itt is csaknem zárványmentes és csak a sólyi fenyvesnél találtam benne egy-két jellemző fossziliát; rétegei szabályosan feküsznek rá a feküjét adó lemezes mészre. A felsőörsi szelvényben ezen dolomit felett márgák és meszek következnek (a SiUR-féle recoaro- mész) a Köveskálláról ismert gazdag brachiopoda faunával. Ezen brachiopodás szint az én területemről sem hiányzik, csakhogy dolomitos fácziesben fejlődött ki. Az anisusi emelet felső trinodosus zónája azonban már itt is nemcsak kőzettani tekintetben jól jellemzett tagokkal, hanem igen gazdagon., sőt minden más bakonyi termőhelynél gazdagabban és sajátosabban kifejlődött faunával lép napfényre. A sólyi töréstől nyugatra eső börczökön a legelső pont, a hol biztos képviselőit megtaláljuk, a már többször említett Magyarmalom felett fekszik. Ha a malom mellől déli irányban felhúzódó kis völgyecskén felmegyünk az ott emelkedő dolomitmagaslatra, úgy egy kis löszfoltot érünk el, a melytől a keresett pont egyenesen északkeletnek fekszik, kb. 130 m.-nyire. Különben már messzebbről is-elárulja magát sárgás málladékával a mely kirí a dolomit egyöntetű szürkeségéből. Itt a kagylómész rétegei egy kis árokforma mélyedés peremén magából a dolomitból állanak ki. Kőzetük vöröses vagy barnássárga színű 4 — 5 cm. vastag lapokból álló márgás mészkő sok jó kövülettel. Innen valók a következő fajok : Spiriferina (Mentzelia) köveskalliensis BÖCKH Spirigera trigonella SCHLOTH sp. Rhynchonella trinodosi BITTN. Ortlioceras campanile MOJS. Protrachycras sp. ind. Ptychites flexaosns MOJS. Ptychites cf. acutus MOJS. Ezt a pontot DIENER munkájában „Hajmáskér R,23-al" találjuk jelölve. Éppen ilyen a kagylómész kőzete azon a termőhelyen a melv BITTNER-nél „Berekalja délnyugati lejtője" néven, DIENER nél pedig „Hajmáskér P5" jelzéssel szerepel. Az utóbbi helyet legkönnyebben megtaláljuk úgy, ha az előbb leírt helyről délnyugatnak fel-