A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
1 2 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. kivált a szürkészöld és márgás változatban gyakoriak, csak kettőt tudtam felismerni: a Proarcestes subtridentinnst és a Celtites epolensis-t. Ám itt még egy lerakódásról kell, ha csak röviden is megemlékezni. A tridentinus mész körül már eddig is — bár csak elvétve — egy fehéresszürke, aprón gumós márgának a darabjai akadtak kezembe, a melyben parányi brachiopodák mutatkoztak, de a márga helyzetéről mitsem tudtam kifürkészni Ennek kérdésnek a megoldására a tóhegyi viszonyok nem alkalmasak; mégis annyit kivettem már itt is, hogy a márga a tridentinus mész fedője táján állhat. A későbbiek ezt a gyanítást be fogják igazolni valamint azt is, hogy ennek a márgának nemcsak a viszonylagos helyzete, hanem főleg paleontologiai jelentősége egy eddig sokat vitatott kérdésnek a megoldását teszi lehetővé; értem itt a BöcKH-féle füredi mészkövet, a mely eddig elsősorban szegényes zárványtartalmánál, de más később említendő okoknál fogva is a bakonyi kövületes triasz-szintek sorozatában határozott helyhez nem tudott jutni. Az említett márga helyzetéről a következő szakaszban lesz szó. 2. A sóly-szentkirályszabadjai öv. A sólyi haránttörésen túl a literi hasadéknak területünkön elhúzódó részlete délnyugatnak csap egészen Szentkirályszabadjáig s itt azt aztán el is hagyja. A sólyi Sédtől egészen a szentkirályszabadjai Romkútig a hasadékot délkelet felől a Nyerges és a Mogyoróshegy meredek dolomitsziklái kisérik, míg északnyugat felől szelid löszlejtők ereszkednek beléje. Hosszában a litéri patak siet a Séd felé. A patak völgye teljes mértékben kifejezi a Balatonfelvidék tektonikai hosszvölgyeinek ismertetett karakterét. Tőle északra a XIII. szelvényben vázolt (I. tábla 8. ábra) és délkeletnek átforduló redőnek már csak egyik szárnya s részben összetöredezett boltozata terjeszkedik és pedig északnyugatnak egészen a veszprémi törésig, a melyből mint tudjuk, ismét az alsó triász lemezes mészköve lép felszínre. (L. a XV. szelvényt az I. tábla 9. ábráján). Ez a szárny egyszersmind felvidékünk alsó és középső triászának. de különösen az alsónak leghatalmasabban kifejlődött vonalata. A sólyi haránttörés, mint tudjuk, Pét felől nyugatnak lehúzódó triaszkorú lerakodásokat egy körülbelül 5 km. hosszú és NW—SE. irányú vonalban elmetszi. Ezen törésvonal mentén a nyugati, hajmáskéri szárny a keleti, ösküitől nemcsak elszakadt, hanem északnyugat felé el is tolódott. Azt a jelenséget, hogy a Séd délnyugati partján a Magyarmalom felett az eltolódott triaszzónák legmagasabbja, a berekhegyi mész, a veszprémi hasadékból felkerült zónák legmélyebbjének: a lemezes mésznek közeli szomszédságába jutott, csakis az teszi érthetővé — a mire már a keleti szárny leírásánál is utaltam, — hogy t. i. a veszprémi törés a litérinél későbben következett be. Más természetű diszlokácziók jeleit is észrevehetjük itt kivált a veszprémi törés mentén, de ezekre majd utóbb fogunk rátérni. Kövessük most az egyes triaszkorú öveket egyenkint itt s is alulról felfelé haladó sorrendben. Megjegyzem, hogy a leírás egyszerűsítése végett először a litéri töréstől északra terjeszkedő zónákat írom le egészen a veszprémi törésig és azután a veszprémi törés mentén felszínre vetődött triasztagokat. A sólyi szőllők alatt épült Mangómajor és Litér körül a szélességben helyenkint fél kilométert is meghaladó löszteknőből az ekevas több ponton vet fel durvaszemű vörhenyes színű és zárványmentes homokköveket, a melyeket külsejük után még a
