A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Treitz Péter: A Balaton-tó fenékiszapjának és altalajának fizikai alakulása és ásványtani összetétele

BEVEZETÉS. A

aza üledékek fizikai és ásványtani összetételét csak az újabb időben kezdik tüzetesen vizsgálni és tanulmányozni. Különösen a mióta a kemény kőzetek mikroszkópos vizsgálata oly előre haladt, hogy tanulmányozásuk már nem kecsegtet újabb eredményekkel, azóta mind többen foglalkoznak a laza kőzetek, különösen a homokok ásványtani elemzésével. Tavi vagy tengeri üledékek fizikai elemzését csak ritkán találjuk az irodalomban

1; ilyen származású kőzeteknek eddig csakis kémiai alkatát vizsgálták meg, míg a többi tulajdonságaikkal egyáltalán nem törődtek. A balatoni fenékiszapok elemzése világos bizonyítéka annak, hogy a minta átlagos kémiai vizsgálatai nem nyújtanak elég biztos alapot arra nézve, hogy azokból származására és lerakodásának körülményeire következtetni lehetne. Míg ellenben a fizikai és ásványtani vizsgálatok eredményeiből, még az alkalmazott egyszerű optikai vizsgálatok alapján is, geologiai szempontból igen érdekes felvilágosítást kapunk. A legelső homok-vizsgálatok a XVIII-ik században tisztán mikroszkópia segítségével történtek. Az anyag száraz poralakban vagy valamely ragaszanyagba beolvasztva s lecsiszolva, homokkő-csiszolathoz hasonlóan került vizsgálat alá. Ujabban a homokokat nehéz folyadékokkal több hasonló fajsúlyú ásványcsoportra osztják s a csoportokat külön-külön vizsgálják meg. Durva szemű üledékekkel az egész eljárás nem valami nehéz, finom szemű agyagos kőzeteknek, a melyeknek durva szemű része is legföljebb 0*1—0'05 mm átmérőjű szemekből áll, a nehéz fajsúlyú folyadék1 Homokvizsgálatokkal legtöbbet az angol szaktudósok foglalkoztak, a kik leginkább a tengerfenék iszapjait vizsgálták meg. Legnagyobb ily irányú munkát J. MURRAY és Prof. Dr. A. F. RENARD végezték, a midőn a CHALLENGER-expediczió által begyűjtött tengeri iszapokat vizsgálták meg (Report on the scientific results of the voyage of H. M. S. CHALLENGER during the years 1873—76. W. THOMSON and J. MURRAY

. — Deep seas deposits. 1891). A Balatonfenék iszapjáról és homokjáról ZEPHAROWICH lovag: Die Halbinsel Tihany im Plattensee (Sitzungsberichte der kais. Akad. der wiss., math, naturwiss. Classe Bd. XIX. Wien 1856, 26. (362.) oldal) czímű értekezésében elég bőven szólt. Fejtegetései immár történelmi érdekességüek.