A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
1 2 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. mélyen kivájt szakadékos medrébe torkollnak a Felső-Nedveshegy északi nyúlványa mellől lehúzódó úgynevezett Borhordó-út, továbbá a Beczekő és Mecsekhegy közé szorult Csákszegi csapás; a Mögsegg oldaláról levezető Disznóút és az Apróbérctető felől jövő Alinczacsapás; azután magába a Séd völgyébe nyílik az Apróbérczrető és a Hárshegy északi alján tekergő Répavölgy s ennek folytatása, a Füzescsapás. Látszólag mindmegannyi vízlevezető út; anélkül azonban, hogy az általuk behálózott körülbelül 45 km. 2-nyi területről csak egy, állandó csermelynek nevezhető vízérrel is gyarapodnék maga a Sédfolyó. De a Szentgáli-hegyvidéknek déli, Nagyvázsony felé hajló lejtői sem áldottabbak. Itt is lemérhetünk, csak a mi területünkre eső részből is 45- 50 km. a-nyi olyan földdarabot, a melyen egyetlen jóravaló forrást sem találni. Hiába próbálkoztak e nyomorúságon kútásásokkal segíteni. A kutakat a legtöbb helyen dolomitba kellett mélyeszteni és a munkát mindenütt mint áldatlant abbahagyni, mert 20—25 méter mélyből még csak reményt nyújtó izzadt kő sem került a felszínre. Csak ott, a hol a kösseni rétegek márgás talaja fogja fel a csapadékot, találunk egy-két kutat. Ilyen a Baglyakőpuszta kútja és a Köveskút; de már az utóbbi is vízben úgyannyira szegény, hogy baromitatásra sem lehet állandóan használni. A Bujtavölgy aljában drága pénzen czementtel bevont cziszternákat csináltatnak az esővíz elraktározására csakhogy a tömérdek erdőirtás mellett folyvást szaporodó eke alá való földnek művelése végkép meg ne akadjon. Ezzel karöltve természetesen itt az állattenyésztés is rendkívül sokat szenved. Előre látható dolog, hogy e mostoha állapot a további erdőirtással csak fokozódni fog. Bánd községnél a Séd folyása keletnek fordul Márkóig, azután délkeletnek Veszprémig; útjában mindenütt kerülgetve a jobb oldalán felmeredező magas dolomithegyeket. A folyóvölgynek ezen szakasza érdekes alakulás, mert a völgy jobb- és baloldala merőben ellentétesen fejlődik ki. Jobboldalt ugyanis a folyót majd minden megszakítás nélkül 200 méter magas dolomithegyek falszerű meredélyei kísérik és a veszprémi Csatárhegyen túl keletnek a kép csak annyiban változik, hogy a függélyes falú fensíkról a hegycsúcsok hiányoznak. Ezzel ellentétben a baloldal lejtője bár szintén rövid, de majdnem végig lankás és egészen Márkóig még a legmagasabb pontjai is legalább 100 m-rel alacsonyabbak mint a szembenfekvő jobboldali dolomittetők. Baloldalt maga az altalajt adó dolomit a part mentén leginkább a lösz alól bújik ki, a mely utóbbi itt valóságos fuvatokban kíséri a mélymedrű folyót. Ez nem összemosott, hanem összefújt lösz. Szakasztottan az a kép, a melyet hasonló helyzetnél a téli hófúvások elénk állítanak. Ugyanezt a jelenséget észlelhetjük a Séd mellékvölgyeinek azon szakaszaiban is, a melyek kelet-nyugati irányúak. A löszfuvatok állandóan délnek tekintő, az uralkodó szelek árnyékában fekvő, lejtőkön foglalnak helyet, mert az uralkodó erős bakonyi szelek irányai északiak. E tekintetben igen jellegzetesen fejlődött a szentgáli Mészvölgy és folytatása, a Tiszaalja, vagy Alincza, azután a Répavölgy és a Veszprémi-fensíkot a Szentgáli-hegyvidéktől elkerítő Tekeresvölgy alsó szakasza A Sédfolyó mentén a löszfuvátokat mindenütt megtaláljuk, kivéve a mocsaras Mikládot meg a kádártai sédmelléki rétségeket, a hol a fuvátok a lapályok északi szélein fejlődnek ki. Ezekből következik, hogy úgy a fővölgy, mint mellékvölgyeinek kelet-nyugati szakaszai aszimetrikusan fejlődtek ki A közreműködő tényezők itt különösen magát a fővölgyet illetőleg, a törésvonalak mentén lefolyt
