A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
339 A balaton vidéki bazaltok. bazalt erupcziók korát a Congerict rhomboidea-szmt lerakódása utánra helyezné. A 62. oldalon ugyanis ezt írja: „Tihanyon bazaltconglomerat és tufa alkotja a (pontusi) rétegsorozat felső részét, míg Kenese, Kapolcs, Nagyvázsony és Öcs környékén édesvízi mészkő a bazalttufa alatti legfelsőbb tag." A Congerict romboidea-szintén belül három fáczieszt különböztet meg HALAVÁTS, s minthogy a nagyvázsony-öcsi édesvízi mészkövet a legfiatalabb fácziesznek mondja (1. a 72-ik oldalt s a táblázatot), következik, hogy a bazalterupcziók kora — e szerint meg — fiatalabb volna a congeria rhomboidea-szint legfelső lerakódásánál. HALAVÁTS-nak a bazalterupcziók korára vonatkozó nézete, t. i. ez az utóbbi nézet — úgy látszik — nagy részben azon adatokra támaszkodik, a melyeket LÓCZY LAJOS közölt vele. A nagyvázsonyi-öcsi édesvízi meszet ugyanis, a melyet S TÄCHE és BÖCKH a kongériás emelet bázisában említ, LÓCZY helyezi először a congériás vagy pontusi emelet felső szintájába, közvetetlenül a bazalt fekvőjébe. A „nagyvázsonyi edesvízi mészkő és a rajta nyugvó bazalttakaró — irja LÓCZY HALAVÁTS i. m. 32. lapján — a tálódi erdőben Pula és Vigánt között egész a jakabfai erdészlakig terjed és nyugat felé egy egyenes vonalban hirtelen végződik ... Az édesvízi mészkövet, nagyon megvékonyodva ugyan, Kapolcs körül a Bondoró és a Bonczostető bazalttufája alatt, nemkülönben a Taljándörögdi Tikhegy, valamint az öcsi bazalttetők alatt is meglelhetni." LÖRENTHEY IMRE említett nagy munkájában HALAVÁTS négy rétegsorán kívül, azon Unió Wetzleri-k alapján, a melyeket BÖCKH JÁNOS Fonyódon, KORMOS TIVADAR Peremartonban gyűjtött s én Felsőzsid környékén találtam, megismertette a pannóniai emelet legfelsőbb: Unio Wetzleri-s rétegeit is s a bazalterupczió korára nézve a már 1895-ben kifejtett nézetét hangoztatja újból, azt t. i. hogy „a bazalterupczió a levantei korra esik". „A bazaltok — írja műve 184. lapján — vagy legalább ezek első erupczióinak levantei korát újabbi megfigyeléseim is bizonyítják. Egyik bizonyíték a Zsid melletti Öreg-Lázhegy bazaltelőfordulása, a hol maga a bazalt, a második pedig a fonyódi Fonyódhegy, a hol a bazaltbombás homok reátelepszik az Unio Wetzleri-s homokra, tehát a felső pannóniai emelet legmagasabb szintjére". Az eddigi vizsgálatok — mint az előrebocsátott történeti vázlatból is kitetszik — csakis a bazalttufa és a bazalt viszonylagos korára nézve vezettek általánosan elfogadott nézethez, ahhoz t. i., hogy a bazalttufa viszonylag idősebb , mint a bazalt, magának az erupcziónak a korára vonatkozólag azonban, nagyon ellentétes vélemények állanak egymással szemben. BEUDANT — mint láttuk — a bazalt fekvőjéül a lignites agyagot és homokot, fedőjéül a Tihanyi félszigeten a kovás mészkövet jelölte meg s azzal egykorúnak volt hajlandó tekinteni a nagyvázsonyi planorbisos mészkövet is. A fekvőhomok és agyag korát ZEPHAROVICH határozta meg először szabatosabban s ő a fedőre nézve is osztotta BEUDANT nézetét. A többi kutató konklúziói azonban szembe kerültek egymással a bazalterupczió korára nézve. S TÄCHE vizsgálatai szerint ugyanis a kongériás rétegek lerakódása előtt, BÖCKH JÁNOS és HOFMANN KÁROLY szerint e rétegek főzömének, HALAVÁTS GYULA szerint a Cong, rhomboidea-x szint édesvízi facziesénak a lerakódása előtt vagy után következett be a bazalterupczió, míg LÖRENTHEY IMRE szerint csak a pannóniai korszak után következő levantei korszakban vette kezdetét a Balaton-mellék bazalterupcziója.
