A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
A balatonvidéki bazaltok. 131 Miként a Várhegy vasútmelletti tövében, itt is a homok alatt leveles sárga és szürke leveles kemény agyag nyugszik, melyben Helix, Melanopsis, Neritina, Congeria stb. maradványok vannak. A homok is, a mely vaskos fluviatilis szövetű falakban áll és a fonyódi, meg a balatonföldvári, kenesei stb. magas partok pontusi homokjához hasonló, szintén tartalmazott egy nagy Helix alakot, Congeria és Unió maradványokat. A Várhegy alatti homokfeltörés közepén vékony bazalttufa telep is van. A Weiss-féle homokbánya rétegei a domboldalon vízszintesek, befelé a bazalttufa erupczió közelében hirtelen lehajlanak 40—65°-kal. A vertikális bazalttufa mellett pörkölt, veresre égetett az a márgásabb rész, mely a homokot fedi. Ebben a fedő csillámos, leveles, kemény, márgás mész is tartalmaz apró cardiumokat. Tehát ez is még pontusi korú. A képen látható, hogy a bazalttufa áthajlik és ráborul a rétegekre, melyeken vertikális csatornán keresztül tört és visszasülyedésekor magával húzta a vele érintkező rétegeket." Erről és hasonló megfigyelésekről a morfologiai részben tüzetesebben szól LÓCZY. STACHE-nak arra a megfigyelésére, hogy a Fonyódi hegyen a homokban bazalthömpölyök fordulnak elő, BÖCKH JÁNOS azt jegyzi meg, „hogy a Fonyódi hegynek a vasút mellett feltárt merdek falában a bazaltgömbök csakis a legfelsőbb homokrétegben váltakoznak, belek verődve, a mélyebben fekvő homok főzömében, valamint az agyagban pedig ezeket nem észlelhettem». 1 Sőt BÖCKH JÁNOS annak a nézetének is kifejezést ad, hogy ez a bazalttartalmú, felső homoklerakódás már nem is tartozik a kongéria emeletbe, hanem a bazaltnál fiatalabb képződmény. A bazaltok és bazalttufák viszonylagos korát illetőleg, BÖCKH JÁNOS az első, a ki kimondja, hogy a bazaltok „határozottan valamivel fiatalabbak, mint az illető bazaltokat kisérő bazalttufák és konglomerátok."' 2 Az édesvízi mészkövet és kvarczot BÖCKH JÁNOS ketté választja: a nagyvázsonyi édesvizi mészkő korát illetőleg S TÄCHE nézetéhez csatlakozik, a kapolcsi édesvízi mészkő helyzete alapján és minthogy — mint maga irja i. m. II. R. 85 1. — még akkor „az édesvizi-lerakódás feküje ismeretlen" volt, a Tihanyi félsziget források lerakta, kovás mészkövét és kvarczát, úgy mint BEUDANT, a bazalttufa fedőjébe helyezi. JUDD is azt írja, hogy a Bakony bazaltja és bazalttufája a kongeria-rétegek lerakódása közben keletkezett. 3 HOFMANN KÁROLY 1 a bazalterupcziók korára vonatkozólag megerősítette BÖCKH JÁNOS konklúzióit s új argumentumokul főleg azon megfigyelését hozta tel, hogy a Sághegy éjszaki oldalán levő tufarészletben papírvékonyságú zöldes, agyagos fekvetek váltakoznak a tufával és hogy „Tihanyon a templom közelében levő parton, a tufaösszlet szépen rétegzett lapilli és hamupadjai közt egyes fekvetek figyelhetők meg, a melyekben a vulkáni anyag mellett homokszemecskék és csillámpikkelyek annyira bővelkednek, hogy ezáltal ezen fekvetek a tufa alját alkotó congeria homokhoz igen hasonló kinézést öltenek» s ezen az alapon ő is oda konkludál, „hogy a tufák és a congériarétegek ugyanazon közegben, t. i. még a congériatengerben rakódtak le." 1 U. o. 108 1. 2 U. 83 l. 3 JUDD , I W.: On the origin of Lake Balaton; Geological Magazin. I. k. 15 1. London, 1876. 4 A Déli-Bakony bazaltkőzetei 428. 1. 9*
