A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
110 A balaton vidéki bazaltok. vannak elhintve az alapban, a melyben magnetit-szemcsék, temérdek augit-mikrolit és nagyon gyéren plagioklász-mikrolit vált ki. A salakos-likacsos bazaltrészek hasonló összetételűek, de ásványalkatrészeik nem ismerhetők fel olyan szépen mikroszkóp alatt. Az üveglapillikban túlsúlyra jut az üvegbázis s csak az üvegalapban lépnek fel az augitok mikrolitekben. A czementben palagonit-foszlányok, sok kvarcz s az áttört sedimentumos rétegek más töredékei ismerhetők fel. Az egyenkint kivetett ásványok közül a nagy amfibólok a legszembetűnőbbek. 8. Gondor. A Gondor bazalttufája kékesszürke, a melyben köles-, borsszemnagyságú salakosporózus bazaltrögöcskéket s idegen kőzetalkatrészeket földes czement tart össze. Egyenkint kivetett amfiból és olivinkristályok már makroszkóposán is felismerhetők. Mikroszkóp alatt a porózus bazaltrögöcskékben intratellurikusan kivált olivin, viszonylag véve ép kristályokban, itt-ott szerpentinesedve és korrodálva, meg titánaugit van elhintve plagioklász-mikrolites sötétebb-világosabb barna üvegalapban. A likacsok nincsenek kalcziumkarbonáttal kitöltve. Egyes bazaltlapillikban még plagioklász-mikrolitiket is nagyon elvétve látni. Az üveg (palagonit) lapillikban pedig csak augitmikrolitek váltak ki. Az egyenkint kivetett kristályok közül legszembetűnőbbek mikroszkóp alatt is a bazaltos amfibólok, erős pleochoroismussal c = sötétebb sárgásbarna, n = világos barnássárga. Egyes, nagy amfiból kristályok mintegy magját alkotják a bazaltlapillinek. Egyenkint kivetett augit és olivinkristályok is előfordulnak. A czementben a pontusi homok alkotó részei játszanak főszerepet. Idevalók egyes biotit foszlányok is. 9. Pula. d) A Kabhegy déli lábán, Pula és Öcs községek között, hatalmas bazalttufa rétegek terülnek el. Pula község nyugati végén, a temető alatt kékesszürke hamuban dús és sárgás konglomerátumos rétegek váltakoznak összeálló padokat alkotva (44. ábra). Az itt gyűjtött darabban makroszkóposán apró, borsszemnél ritkán nagyobb kompakt és porózus bazaltrészecskéket és triaszmészkő-rögöcskéket köt össze a hamu. Mikroszkóp alatt néhány kabhegyi tipusú bazaltdarabocska, az első generáczióhoz tartozó, még a mélységben kivált bőséges plagioklász-lécczel, tűnik nagyon szembe, minthogy a tufa bazaltos anyagában a plagioklászok rendszerint csak a második generáczió ásványaihoz tartoznak s ott sem éppen bőségesek. Az első generáczió ásványai között megvan a plagioklász előtt kivált olivin és augit meg a plagioklász után kivált ilmenit is foszlányokban. A bazaltos lapillik porózusok, a pórusokban másodlagos kalcziumkarbonáttal. Ásványalkatrészeik: nagy, korrodált olivinek, augitok s barnás bázis, a melyben nem igen vehető már ki ásványkiválás. Az üveglapillik sárgászöldek és mézsárgák (palagonitosak). Gyakran az üveglapilli üvegalapja középen zöldes, a széleken mézsárga. Az üvegbázisban néhány felragadott s korrodált nagy olivin, öbleiben üvegbázissal és augit helyezkedik el. Az üveg folytonosságát gázpórusok s augitmikrolitok szakítják meg.
