A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

1 2 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. Halobia és Daonella genusokról írt történetét,

1 valamint ezen genusok sztratigrafiai jelentőségét BITTNER az alpesi triász literaturájáról írt kritikájában alaposan kétségbe vonja"

1; mégis ezen következtetésekben MOJSISOVICS oly kérdéseket vetett felszínre, a melyeknek hatása a bakonyi geologia tovafejlődésében is érvényesült és pedig elsősorban a még ki nem mutatott cassiani egyenértékek keresésében. így MOJSISOVICS után BITTNER is mondja, miszerint: „a füredi mész brachiopodái már nagyon határozottan Set. Cassiánra utalnak s hogy ezen jelenség még fokozottabb mértékben érvényesül a felső márgacsoport alsó szakaszának alapjait illetőleg."

3 Legújabban pedig ARTHABER írja,

4 hogy a veszprémi márgák és dolomitok alsó szakasza részben a mélyebb stuores, részben pedig a magasabb seeland-alpi zóna egyenértékének tekintendő. e) Födolomit, vagy laári dolomit. BÖCKH szerint ez a bakonyi triasznak felső zárótagja. Szerepe a déli kőzetzónában alárendelt s itt állatmaradványokban is nagyon szegény és csak Litér mellett találkoznak benne szórványosan brachiopodák. Ellenben az északi triász zónában e dolomit már uralkodó kőzetté lesz, ugy annyira, hogy övének szélessége helyenkint a 7 km-t is megüti. És itt a kövület is gyakoribb jelenség. Különösen kiemeli e tekintetben a veszprémi megalodus rétegeket, továbbá Szentgál község határát, a hol ezen kőzetben kagylókon kívül még csigákat is talált. Végül korára vonatkozólag azt mondja, hogy fosszilis tartalma után e dolomit az Alpok fődolomitjával állítandó párhuzamba. * Az előadottak összefoglalásául álljon itt Mojsisovics-nak 1870-iki, BöcKH-nek 1872-iki és ugyancsak Mojsisovics-nak 1874-iki bakonyi triász szintezése. A második oszlopban a bakonyi triaszkorú tagoknak BÖCKH által megállapított sztratigrafiai sorozata van beillesztve. A mellékelt táblázatok egybevetéséből kitűnik, hogy MOJSISOVICS a BöcKH-féle tagosítást tényleg tökéletesítette, a miben azonban nagy része volt azon körülménynek, hogy MOJSISOVICS BÖCKH tagosításában határozott sztratigrafiai sorrendet talált. Es ez képezi BÖCKH munkájának egyik főérdemét, a másik pedig az, hogy BÖCKH ama hiányokat, a melyeket XMOJSISOVICS a bakonyi triász folytonosságában 1870-ben még föltételezett és denudációval magyarázott, legnagyobbrészben eltűntette. Viszont Mojsisovicsnak kétségen kívül nagy érdeme még, hogy a bakonyi triaszkorú tagok alpesi egyenértékeit idővel legnagyobbrészben tisztába hozta, a miből azonban önként kiviláglott egyszersmind az is, hogy ama triaszszintezés, a melynek alapjait az Alpokban HAUER, RICHTHOFEN, STUR stb. még a múlt század 50es és 60-as éveiben lerakták, a Bakony triaszformációjában is minden nagyobb nehézség nélkül keresztülvihető. BÖCKH művének érdemes voltát külömben mi sem bizonyítja inkább, minthogy lényegét immáron csaknem négy évtized óta magának az idevonatkozó alpesi 1 E. v. MOJSISOVICS: Uber die triadischen Pelecypoden-Gattungen Daonella u. Halobia; Abhandl. d. geol. Reichsanst. Wien, 1874. VII. kt., 2. fz. 2 BITTNER

: Zur neueren Literatur der alpinen Trias.; Jahrb. der geol. Rcichsanstalt, Wien, 1894, 308. 1. 3 BITTNER: Brachiopoden d. alp. Trias.; Abhandl. d. geol. Reichsanst. 1890, XV. kt. 161. 1. 4 Lethaea geognostica. II/l. 426. 1.