A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
64 A halatonvidéki bazaltok. 64 Ebből a LOEWINSON—LESSING-felé empirikus formula: 5"3 RO 2'0 R. 20 : s 8-3 64'Og, az acziditási koefficiens pedig = a = 1 "47. A Tátika bazális kőzetének az empirikus formulája 5'0 RO 2'0 Rt 0 3 8"0 Sf0. 2 és az acziditási koefficiense a = 1*45 volt. A megegyezés tehát annyira szembeötlő, hogy e két kőzetet egymástól elszakítani vegyileg sem indokolt s csakis varietásnak tartható. LOEWINSON—LESSING módszerét kiválóan alkalmasnak kell ezek alapján tartanom a kőzetrokonság általános kifejezésére, de a varietásbeli eltérések kitüntetésére úgy látszik, nem eléggé érzékeny. CaO 23. ábra. A Tátika bazális kőzetének grafikonja. « Erre a czélra nagyon alkalmas MICHEL — LÉVY 1 grafikus ábrázolási módja, a melyet BRÖGGER 2 módosított némileg. A mellékelt két grafikon a Tótihegy (1. a 24. ábrát) és a Tátika bazális kőzetének (l. a 23. ábrát) az első pillanatra szembeötlő nagy rokonsága mellett a viszonylag véve csekély különbségeket is érzékid. CaO AL,O A 24. ábra. A Tótihegy kőzetének grafikonja. Látjuk, hogy a Tótihegy kőzete a s a 1-os vagy leukokrat alkatrészekben szegényebb, a f e m - es vagy melanokrat alkatrészekben ellenben gazdagabb. Ez azonban más szóval annyit jelent, hogy a Tótihegy kőzete csakugyan szegényebb nátronmikroklin vagy nátron ortoklászban s nefelinitoid mezosztázisban, színes alkatrészekben ellenben valamivel gazdagabb. A s a 1-os oldal molekulacsoportjából t. i. a Na. 20. Al. 20 3-\-K 20. Al. 10 3A>6\ megfelelő Si0. 2-ve 1, minthogy leucit nincs a kőzetben, natronortoklásznak és nefelinitoid mezosztázisnak (esetleg üvegnek) kellett keletkeznie, a fem -es oldal atom1 Bull. d. 1. carte géol. (11) 57. 1897. 8 BRÖGGER: Das Ganggefolge des Laurdalits. Christiania. 1898. p. 256.
