A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
31 A balaton vidéki bazaltok. azok a szarmata, ezek a pontusi (pannóniai) korú üledékből kerültek bele az erupczió alkalmával. A hegyet hosszirányára csaknem merőlegesen bazalttelér szeli át, a melyet STÄCHE dr. fedezett fel s már BÖCKH JÁNOS részletesen leírt s RÓTH vázlatos rajzával is illusztrált, a mint azt már fentebb is említettük. A tufás konglomerátum padjait félretolta és különösen az északnyugati oldalon 55—60° alatt dülő meredek helyzetbe állította a feltörő bazalttelér, a bazalt két oldalt, a hol a tufás konglomerátummal kontaktusba került, a mit különösen a templomtól kissé jobbra felvezető árkolásban látni szépen, az érülési felülettel parallel, vagyis a kihűlési felületre merőlegesen 2—3 méter vastag, leveles-lapos, középen meg alul poliéderes fent inkább oszlopos elválást mutat. A levelek két oldalt 75 - 80° fok alatt állnak, jelezve, hogy a telér nem egészen függőlegesen tört fel. A szigligeti Várhegyet kelet felől az Öregerdő, délről a Mélységi erdő övezi. Bazalttufából, tufás konglomerátumból és breccsiából felépített halmok ezek, a melyeket az erózió erősen megbontott s eredeti alakjukból kivetkőztetett. Az erózió alakította a Mélységi erdő előtt, a Balatonparton, a Szent-Háromság és az Óvár nevű kis kúpokat, a melyeknek laza agyag és homok anyagát a csúcson még foszlányokban lelhető, keményebb tufa és konglomerátum-takaró védte meg a teljes eróziótól. Elkülönülőben van a Soponya is a Mélységi erdő délnyugati csücskén. Itt az erupcziós bazalttufa, tufás konglomerátum és breccsia egészen a Balatonpartra nyúlik le és ott a Kemenczés partot alkotja. Ez a part régi fejtővel van feltárva (9. ábra) benne temérdek fillit, dolomitrög sötét krist. mészkő, Tapes qregaria, Mactra podolica, Cardium obsoletum, Cerithium és Tarritella kövülettel jellemzett szarmata mészkődarab lelhető a kőszerüvé keményedett pontusi homokdarabok közt. (lásd a 9. ábrát) De bőven lelhetők ököl-, egész fejnagyságú olivinbombák is salakos bazaltkéreggel, a miből nyilvánvaló, hogy ez a kőzet helyben termett és nem a víz hordta s halmozta itt össze. A kőtörőben nyugat felé dőlnek a tufás konglomerátum és breccsia rétegpadjai mintegy 45° alatt, a Mélységi erdő délkeleti részén ellenben, a hol sziklafalszerűen emelkedik magasra a Kamon-kű, a konglomerátum és breccsia padok északnyugat felé dőlnek, az Öregerdő nyugati peremén meg keleti dőlést mértem. A Mélységi erdő kulmináló csúcsán még nem régen szálban állhatott a bazalt: feltűnően sok szertefoszlott bazaltdarab hever ott szanaszét. 18. Gulácshegy. A Gulácshegy Gulácshelységtől nyugat-délnyugatra emelkedik. Dél-délkeletről, a tó és Badacsontomaj felől vagy észak-északnyugatról. Gyulakeszi felől, valamint a Gulács és Nemeskáptalantóti községek közötti útról (10. ábra) igen szabályos kúpalakban áll a szemlélő előtt; kelet-északkelet, illetőleg nyugat-délnyugat felől azonban a csúcs maga koporsóalakban nyúlik el. Földtanilag kettős kúpszeletből alakult a hegy: alsó része 230—270 méter magassági közben menedékes palástú csonkakúp, a melynek az alsóbb része a gulácsi téglavető feltárása szerint pontusi agyag és homokrétegekből áll, a felső része pedig mintegy 30 méter magas, sötétszürke kompakt bazaltkúp. A 303 méter abszolút magasságú kúpról nagyon szép körkép tárul a szemlélő elé. A hegy nyugati oldalán, a Sédkút felett, elég terjedelmes kőfolyás képződött a padosan elvált bazaltból. Oszlopos elválás is észlelhető a Badacson felé néző délnyugoti oldalon. Ennek a kis oszlopcsportnak a bazaltja pa,dosan is elvált.
