A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
A balatonvidéki bazaltok. 19 ségéből is nyilvánvalóan kitetszik, de Sáska felől a szarmata mészkő is felhúzódik, északkeleten pedig nagyobbrészt lösztakaró szegi be, a mely alól a pontusi rétegek is előbukkannak. A Királykút bőséges vize éppen a bazalttakaró s a homokos agyag határán fakad. A Nagy és Kis-Alföld pontusi rétegei is itt, a Dabas keleti oldalán, kapcsolódnak össze. A bazalt meglehetős vékony lepelalakban terül el s felületén salakos bazalt hever szanaszét. A kulmináló csúcs a Hálás-puszta felől, a melynek a kútjából pontusi homok került ki, elég meredeken emelkedik ki és salakos bazalttal s kenyérszerű bombákkal van tele. 8. Bondoró. Taljándörögdtől délre, Kapolcstől nyugatra emelkedik a Balaton-felvidék egyik legérdekesebb bazalthegye, a 382 m. magas Bondoró. A hegy alsó padmalya pontusi üledék, a melyben a kapolcsi Mázoskúton túl Monostorapáti felé az első árokban Congeria ungula caprae, Melanopsis impresso, var. Bonelli és M. Kupensis gyűjthető. E pontusi üledékből álló alsó padmalyon a hegy déli oldalán, Kinlód-puszta és a kapolcsi Mázoskút felett elég tetemes vastagságú bazalttufa-rétegkomplexus települ, befelé, a hegy felé dűlve. Erre következik azután a bazalttakaró, a mely tökéletlenül kifejlődött oszlopos és pados elválást mutat. A bazalttakarón lapos kupolaalakban emelkedik a hegycsúcs, a melyen kötélláva-darabok, olivines bombák, remekformájú szivacsos bazaltbombák hevernek bőségesen. A bazaltbombák között 40 cm. hosszú s 26 cm. vastagra is akadtam. A Bondoró déli oldalán, a kapolcsi Mázoskút felett, közvetetlenül a bazalttufa alatt a pontusi rétegeken át egy kis bazaltdeik tört át, a melynek a kőzete eltér a bazalttakaróétól. A Kabhegyhez hasonlóan a Bondoró déli oldalán is több helyen lehet látni posztvulkánikus szénsavas és kovasavas forrásokból keletkezett meszes üledékeket. A Mázoskút édesvízi kovás mészkövét már BEUDANT 1 is megemlíti mint a nagyvázsonyi édesvízi mészkőlepel egy foszlányát. Ez a kis mészkőfoltocska térszinileg ugyan mélyebben fekszik, mint a már fentebb említett Congeria ungula caprae-s réteg, de hogy nem tartozhat a pontusi rétegek fekvőjébe, hanem csakis a fedőjébe, kitűnik egyrészt abból, hogy az említett mellékárokban a Congeria ungula caprae-s réteg alatt, noha mélyen fel van tárva, nem fekszik édesvízi mészkő, és a mázoskúti édesvízi meszes üledék fedője lösz és másrészt meg abból, hogy az édesvízi meszes üledékben már a régibb szerzők is diluviális jellegű fossziliákat soroltak fel. 2 Mázoskút felett maga a bazalttufa is meszes s tele van mészkonkréciókkal, jeléül annak, hogy a posztvulkánikus szénsavas források a bazalttufát is átjárták. A bazalttufából kimállott meszes képződésekben kövület nincs, a mi kizárja azt a feltevést, hogy a mázoskúti édesvízi mészkő (a mely különben is kovás s így kőzettanilag is eltérő) innen csúszhatott volna le. 1 BEUDANT F. S.: Voyage minéraloguique et géologique en Hongrie, pendant l'anne 1818. Tome second 501. 1. 2 STÄCHE G.: jüngere Tertiärschichten des Bakonyer Waldes; Jahrbuch d. k. k. geol. Reichsanst. XII. B. Verhandl. 126. 1. Öcsről és BÖCKH JÁNOS a Bakony déli részének földtani viszonyai II. rész 84. 1. Mázoskút kovás mészkövéből említ ilyen fossziliákat 2*
