A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

182 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 120 a kőzetnek, a melyet STUR Alsó-Ausztriából és Steierországból szintén a dachsteinmész és a kősszeni márga határáról említ,

1 s a melyet ott is a P. acuteauritus tömeges fellépése jellemez. Vájjon a Hármashatárforrásnál és a Baglyakőpusztánál talált, de még a pados dachsteinmész közé ékelt vékony rétegzésű meszek is ezt a horizontot jelzik, azt, a mint már említettem, jellemző kövület híján nem tudtam eldönteni. A dachsteinmész és a kösszeni márga átmeneti zónája az Északi-Mészkőalpok északi és déli szegélye közé helyezkedik, tehát ugyanabba a régióba, a melyben a lunzi és a reingrábeni fáczieszek közvetítő rétegeit is találjuk És a mint a veszprémi karniai márgák a maguk agyagos és homokos változataikkal éppen a közvetítő karniai régiót látszanak képviselni, éppúgy kifejlődik a bakonyi rhaetiai korban is egy olyan fácziesz, a mely a dachsteinmész középső szakaszában egy kösszeni faunát tartalmazó márgásmeszes kifejlődést rejt s így szintén a közvetítő régiók szerepét tölti be. Vájjon ezek a viszonyok érvényesülnek-e a Bakony más pontján is, vagy talán csak annak egyik (a fentiekben leírt) részében — ez egyenlőre kérdés marad. Az az egy körülmény azonban már most is nyilvánvaló, hogy területem határain belül a rhaetiai emelet márgásabb fácziesze kelet felé fokozatosan vékonyodik. Még egynehány szót területünk biztos rhaetiai korú képződményeinek fedőjéről és feküjéről. Területünkön a carditás rétegek fedőjében is van fehéres és pados mészkőcsoport, a mely a carditás márga feküjében álló pados csoportnál vastagabb. Ezen fedőcsoport alsó szakaszában a dachstein bivalva még előfordul. (Gyöngyöshegy). Ellenben a felső szakaszból, a melyet azonban az alsótól szintezéssel elválasztani nem sikerült, semmiféle fossziliát nem ismerek és olyan feltárást sem találtam, a mely a rhaetiai és a liaszkorú lerakodások érintkezése határán feküdnék és így helyzete kérdéses marad, feltéve természetesen, hogy ez a felső szakasz nem egy és ugyanaz a kőzet, a melyet BÖCKH úr az Ihartű mellől említ, s a melyben a benne talált fauna alapján már a liasz alsó szakaszának a jelenlétét állapítja meg (A Bakony déli részének stb. II. 4 l.).

2 A rhaetiai csoport feküjét illetőleg álljanak itt még a következők : A raibli-cardita (incl. tori) csoport fedőjébe helyezkedő dolomittömegek, tehát a bakonyi fődolomit foszilis tartalmának eloszlása nyomán is felmerülhet az a kérdés: vájjon ez a hatalmas és az anyag egyneműsége által jellemzett lerakodás felső szakaszával nem képviselhet-e esetleg rhaetiai korú lerakodásokat is ? STUR 3 az Alpokban csakugyan megkülönböztet egy alsó, ú. n. opponitzi dolomitot (a melyet még a triászhoz sorol) és egy felsőt, a dachstein-dolomitot, melyet már rhaetiainak tekint. FRECH úr pedig a dicerocardiás eplényi dolomit korát illetőleg jegyzi meg, hogy az talán már rhaetiai. STUR azonban az opponitzi és a dachsteindolomit közt diszkordancziát állapit meg, holott nálunk ez inkább a fődolomit és a dachsteini mész között jelentkezik. Es a mi fődolomitunk a dachsteinmésztől sztratigrafiai tekintetben jól el is válik, sőt mint tudjuk, legfelső részletei fáczieszváltozást jelző karakterrel 1 U. o. 397. l. 2 Legutóbb dr. VADÁSZ ELEMÉR úr vizsgálta megbízatásunkból a carditás rétegek fedőjében a Zsófia-puszta körül elterülő világos színű mészköveket és ott az alsó liaszt ismerte fel bennük. LÓCZY L. 3 STUR : Geol. d. Steierm. 302., 402. stb. 1.