A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

182 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 120 nek, a melynek először MOJSISOVICS, majd BITTNER, ARTHABER és mások is kifejezést adtak, hogy területünk magában egyesíti a mediterrán triasztengerek közvetítő vizeinek a lerakodásait és faunáját is. Felső triász 1. Noricumi emelet. A mellékelt földtani térkép tanúsága szerint területünk oroszlánrészét a noricumi emeletbe osztott fődolomit foglalja el. Ez a hatalmas képződmény mindenütt egyezően fekszik rá a karniai emelet legifjabb és még túlnyomóan márgás rétegeire s így ezektől sztratigraíiai tekintetben jól el is válik. Csak két olyan helyet ismerek, a hol ez a még karniai márgás csoport nem válik el eléggé élesen a tetejébe helyezkedő fődolomittól és ezek Vámos község északnyugati széle és a IV. szelvény. Különösen Vámosnál — a mint láttuk — a gumós (opponitzi) márgákra következő és sima felületű meszesebb rétegekből álló csoport (az, a mely a veszprém jutási V. szelvényben a Mysidia lithophagoides, Pecten incognitus stb. fajokat szolgáltatta) már vékonyabb dolomit betelepedéseket is tartalmaz és csak azután fejlődik ki a csoportból a tiszta fődolomit. Ez a körülmény itt a határmegvonást tényleg nehezíti. De ennél nagyobb nehézségekbe ütközik a kérdéses emelethatár kartográfiai kijelölése ott, a hol a karniai emelet raiblicsoportja is dolomitos fáczieszben fejlődött. Ez áll elsősorban a sóly-geleméri vonulat felső dolomitjaira. De ha nem abradált területen járunk, úgy ez az akadály is élét veszíti nem ugyan az anyag lithologiai karaktere révén, mert ez, a mint azt leírásunk folyamán többször is kifejeztük, a szín és szerkezeti tulajdonságok gyakori változása miatt biztos tájékozást nem nyújt, hanem inkább a karniai: rendszerint szirtes dolomitok és a noricumi: rendszerint rétegzett dolomittömegek fiziognomiai eltérése alapján. A fődolomitot ugyanis, ha még oly meredek falakban áll is, mindenütt törmelékkel telt barázdák hasogatják felülről lefelé, a melyek fent mélyebbek és szélesebbek is; mert anyaga hasadozó, apró darabkákra széteső és így morzsalékos Más külsőt mutat, mint tudjuk, a szirtes dolomitállvány. Ennek a meredélyei jobban ellenállának a külső pusztító behatásoknak, a melyek a kőzettömeget csak ripacsossá teszik, a nélkül azonban, hogy anyaga, mint a fődolomité, nagyobb tömegekben egyszersmind el is murvásodnék. Inkább csak külső kérge lazul meg s azért felülete olyan, mintha durva vakolattal hányták volna be. Ennek a ripacsos kéregnek apró közeibe befészkeli magát az atmoszferilikus por s így módot és helyet nyújt kisebb fűfélék és mohok megtelepedésének. Innen van, hogy a szirtdolomitokat rendszerint vastagabb növényszőnyeg is takarja, mint a fődolomitot; a miért is aztán egymás szomszédságába került (de még nem abradált) tömegeiket könnyebb egymástól megkülönböztetni. Hasonló kérget találunk a fődolomiton is, de csak ott, a hol már elmurvásodott és murvája újból összeáll De a fődolomit frissen tört anyaga még többféle színárnyalatot is mutat, mint a szirtes dolomitoké. Ez képezi különben egyik jellemvonását a délalpesi fődolomitnak is. A fődolomit anyagának szövete e mellett rendszerint finoman szemecskés czukorszerű. Elvétve márgás vagy agyagos rétegecskék is felválthatják. Máskor vasvegyületekkel festett vörös vagy sárga agyagot találunk kisebb vápáiban vagy repedéseiben. Sőt a veszprémi Csatárhegy nyugati lejtőjében jelentéktelen babércztelepet is tartalmaz. Vastagságát még megközelítőleg sem határozhattam meg, mert ha ezt övének szélessége után számítanók ki, úgy hihetetlenséggel határos nagy számot kapnánk. Szertelen szélességét csak úgy érthetjük meg, ha megfigyeljük rétegeinek általánosan