A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

182 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 120 szerint egyrészről a délalpesi Schlernnek, vagy a Karavankák és a Steini-Alpok karniai dolomittömegeinek, másrészről pedig az Északi-Alpok Ramsau-dolomitjának a részleges egyenértékei. A veszprémi faunák egybevetéséből kitűnik, hogy itt is olyanféle hármas faunaeloszlás érvényesül, mint WOEHRMANN szerint az Alpokban,

1 azaz hogy a raibli rétegek alsó szakasza túlnyomóan cassiani faunát, a középső szakasz túlnyomóan raibli és végül a felső szakasz túlnyomóan tóri faunát tartalmaz; vagyis hogy ezen csoport faunájában minden élesebb határ hiányzik (valószínűleg még a tridentinus meszet sem véve ki). Fokozott jelentőséggel bír az alsó szakasz, a melynek faunája a Seisi-alpes pachycardiás tufáinak paleontologiai karakterét ölti fel; de sőt ezt fokozott mérvben kidomborítja azáltal, hogy benne oly jellegzetes alakok is keverednek, a melyeknek társas előfordulása a pachycardiás tufából sincs eddig kimutatva. Ilyenek különösen a típusos cassiáni brachiopodák (Koninckina Leonhardi, Koninckella triadica, Rhynchouella linguligera stb.), a melyeknek raibli alakokkal való társulása, mint BITTNER mondja, a seeland-alpesi faunát a raibli horizontba utalja (Bakonyi triaszbrachiop. 49. 1.). A veszprémi viszonyok tehát igazolják ZiTTEL-nek a Seiser-Alm pachycardiás tufáinak paleontologiai jelentősége alapján tett ama nyilatkozatát, hogy a cassiáni és raibli rétegek közt egy éles paleontologiai határ megvonása lehetetlenség, valamint, hogy ezen az alapon MERIAN és STUR régi nézete a cassiáni és raibli rétegek rokonságáról ismét szilárd talajt nyert.

2 De nem kevésbbé jelentős az a faunakeveredés sem, a mely a veszprémi márgák felső szakaszaiban is érvényesül, a mennyiben azt a kevesebb cassiani és túlnyomóan raibli alakok mellett már a tóri alakok gyakoribb jelentkezése is jellemzi. Ámde ezen felső szakaszokban élesebb sztratigrafiai határt látszik jelezni a Megalodus carinthiacus tartalmú mészkő vagy dolomit, a mely már csaknem minden szelvényünkből ismeretes s a melyet az Alpokban is jelentős szintnek tekintenek.

3 Ezzel ugyanis mi is el tudjuk választani azt a márgás szakaszt, a melyben a jellegzetes tóri alakok egyszerre tömegesen megjelennek. Mégis tekintve azt, hogy FRECH a jeru zsálemhegyi physocardiás márgában már tóri egyenértéket állapít meg, — éppen ez a márga látszik képviselni azt a nivót, a melynek faunisztikus jellege a Megalodus carinthiacus szintjének, mint határszintnek, illetőleg ezen szint nagyobb jelentőségének élét veszi. Végül a veszprémi viszonyok arra is figyelmeztetnek, miszerint a karniai faunák mindjobban kidomborodó egybeolvadása és talán az a körülmény is, hogy nálunk a kőzetfácziesz a maga szakadatlan változékonysága mellett úgy a Déli-, mint az Északi-Alpoknak több jellemző vonását magán viseli, tényleg kedvez annak a nézet1 S. v. WOEHRMANN

: Die Fauna d. sog. Cardita- u. Raibler-Sch.; Jahrb. d. geol. R.-A. Wien, 1889. 181. 1. — Die Raibler-Sch.; Jahrb. 1893. 617. 1. — Alpine u. ausseralpine Trias; Neues Jahrbuch für Mineralog. stb. 1894. — WOEHRMANN U. KOKEN: Die Fauna v. Raibler-Sch. v. Schernplateau; Zeitschrift d. deutsch, geol. Gesellsch. 1892. 167. 1. 2 ZITTEL : Über die Weng. Cass. u. Raibler-Sch. 354. 1. — Ugyanerről MOJSISOVICS WAAGEN U. DIRNER: Entwurf einer Gliederung etc.; Sitzungsber. d. Akad. Wiss. 104. kt. 1271. 1. 3 Sztratigrafiai jelentőségét emeli az a körülmény is, a mire különben WÖHRMANN úr az alpesi viszonyok megítélésénél is súlyt helyez (Jahrb. 1893. 737. 1.), hogy alsó határán kisebbfokú diszlokácziók észlelhetők (VI. szelv. Pribékkert, Benedekhegy, stb.), a mit WOEHRMANN a talaj hirtelen sülyedéséből magyaráz.