A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
176 mamii, Lobiles cf. pisum, L. cf. cllipticus, Arcestes cf. aitsseanus, A. cfbicarinctus, Joannites cf. cymbiformis. b) vastagabban padozott mész, merev, világosszürke, kalcziteres (néha kvarczeres) mészkő (füredi mész). Faunája: Rhynchonella lingnligera, Rh Pichleri, Waldheimia cf. Endora, Daonella Lommeli, Anolcites Richthofeni, Tracliyceras longobardicum. Lobites Bonéi. c) ripacsos felületű, kissé szarúköves, márgaközökkel elválasztott, vékonyabb mészkőlapok. (A füredi mész felső, berekhegyi változata.) Spirigera Wissmanni, Daonella reticulata, T). cassiana, Arcestes sp. ind., Crinoida nyelek és Cidaris tüskék. d) barnás vagy kékesszürke (néhol csaknem fekete), feljebb sárgásszürke, kissé homokos márgák, felfelé meszesedő rétegbetelepedésekkel. Faunájok : Rhynchonella lingnligera, Rh. tricostata, Halobia rugósa, Gervilleia angusta, Nucula liueata, N. cf. carantana, N strigilata, Ctenodonta praeacuta, Leda (?) dubia, Anoplophora, Pappi, Gonodon as tar tifor mis, Elemingia balatonica, Esthcria Lóczyi, Carnites floridus, Lobites delphinocephalus. * (BÖCKH alsó márgája.) e) Világosszürke pados mészkő, a mely felfelé mindenütt egy durva meszes breccsiává majd konglomerátummá fejlődik (brachiopodás konglomerát). Innen valók: Rhynchonella lingnligera, Athyris cf. goniocolpos, Anolcites Richthofeni, Tracliyceras austriacum. f) világosszürke és sárga márgák, a melyek fölfelé szintén váltakoznak meszesebb rétegekkel. Eddig ismert kövületeik : Terebratula äff. piriformis, Pecten filosus, Halobia rugósa, Lima austriaca, Nucula expansa, Cardita Pichleri, Sirenites subbetuliuus, Carnites floridus. g) Sötétszürke, bitumenes, dolomitos mész és ugyanolyan dolomit, Megalodus Carinthiacus számos példányával. h) ripacsos, sőt hullámos felületü sárgás, márgás meszek és oolitok vastagabb márgaközökkel (sándorhegyi mész): Amphiclina squamula Spirigera balatonica, Terebratula julica, T. Wöhrmanniana, T. piriformis SUESS, mut. alcxandrina FRECH, Avicula aspera, Pecten filosus, Lima austriaca, L. Lóczyi, Ostrea montis caprilis. Mysidioptera incurvo striata, Myophoria inaequicostata, Gonodon Mellingii. (f, g, h = BÖCKH J. felső márgája). Fedő : fődolomit. Ezen tagozódásban három túlnyomóan meszes és két túlnyomóan márgás csoportot találunk. A legalsó meszes csoportnak a főképviselője a füredi mész, a középsőé a * Sötétszürke, majdnem fekete színű és csaknem agyagos palákban, tehát a reingrabenihez legjobban közelítő fáczieszben találjuk ezt az alsó márgás csoportot a csicsói Csukrétárokban, a hol ez az estheriák mellett töméntelen mennyiségű és csaknem tenyérnyi nagyságot is elérő Halobia rugósát és szórványosan a Carnites floridus kicsiny alakjának felismerhető nyomait is tartalmazzák. Ezen a helyen a pados füredi mész és az esztheriás márga közéből a berekhegyi változat csaknem egészen hiányzik. Hasonló viszonyokat találunk odább nyugatra Monoszlónál is, csakhogy itt a jól kifejlődött berekhegyi változaton nyugvó sötétszürke palákból a fossziliás tartalom hiányozni látszik és csak a magasabb szintben álló és világosabban színezett és már esztheriás márgák tartalmazzák a Halobia rugosa-t. Az esztheriás márgákra itt is, mint a Csukrétárokban a cassiani brachiopodákat tartalmazó meszes csoport (e) következik.
