A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
174 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 120 Magában állónak mutatkozik azonban a hajmáskéri Tóhegyről ismertetett kagylólumachella, a melyről csak az az egy látszik kétségtelennek, hogy sztratigrafice a tridentinus mész rétegcsoportjának a keretébe esik. Visszatérve már most a füredi mészkő kérdésének további fejtegetésére, idézzük emlékezetünkbe elsősorban is a Sólyi-fenyves területén szerzett tapasztalatokat. A Sólyi-fenyves leírásánál említettem, hogy ott a tridentinus mész erősen szarúköves és vörös, tehát típusos kőzete fölfelé fokozatosan halványodik és szarúkőtartalma is vész, úgy hogy a csoport legfelsőbb padjának a kőzete már egészen szürkeszínű, megfogyatkozott szarúkőtartalommal, tehát a füredi mész petrografiai karakterét ölti fel. Ezekre a felső szürke rétegekre egy szennyesfehér és apró mészkőgumócskákkal áttüzdelt és csak jelentéktelen vastagságú márga telepszik, a mely eddig csak karniai korú faunát (Arcestes cf. auseanus HAU. A. cf. bicarinatus MSTR. Lobites cf. ellipticas HAU. Joannites cf. cymbifornis WULF em. MOJS. Trachyceras Hofmanni, Halobia rugósa, Rhynchouella linguligera stb.) szolgáltatott. A márga felett ismét szürke, a felületen sárgás-fehéresen málló hullámos felületű és szarúkövet csak igen elvétve tartalmazó mészkő fekszik, a mely felfelé egy vékonyabban rétegzett és ripacsos felszínű mészlerakódásba megy át. Ennek a mészkőcsoportnak a füredi mésszel való párhuzamosítását a «füredi mészkőből» eddig ismert wengeni faunaelemeknél fiatalabb típusokat tartalmazó fekümárga folyton akadályozta. Nem maradt tehát hátra más, mint a BÖCKH-féle füredi meszet revideálni oly pontokon, a hol az BÖCKH úr szerint típusosán fejlődött. 1 Ilyenek a Paloznak felett emelkedő Csákányhegy és a B.-Füred hátain ögött álló Péterhegy. Csákányhegyen a következőket észleltem: Közvetetlenül a tridentinus mész szarúköves padjai felett egy kis behorpadás látszik a talajon, a melyet vastag erdei televény tölt ki Ezen a kis horpadáson túl következik azután az a mészkőcsoport, a melyet BÖCKH úr füredi mésznek mond s a melyből a Daonella Lommelit is említi. A Csákányhegy füredi mesze valóban jól kifejlődött lerakodás. Anyaga semmiben sem különbözik a Sólyi-fenyves füredi mészétől. A mi azonban fontosabb, ez az a körülmény, hogy a Sólyi-fenyves füredi meszének fekiijében talált szennyesfehér márgát a csákányhegyi füredi mész feküjében is megtaláljuk Bár itt is tartalmaz kövületeket, leginkább parányi braclűopodákat, gasztropodákat és picziny czefalopodákat is, mindazáltal innen jóravaló példányokhoz eddig nem juthattam. A fedőjében álló füredi mészből is csak egynehány fogyatékos brachiopodát tudtam gyűjteni. Mégis felismerhetőknek vélem a következő fajokat: Rhynchouella linguligera BITTN., Rh. Pichleri BITTN. és Waldheimia cf. Eudora LBE. sp. A füredi mészre ismét fehér, de már jól rétegzett márgák következnek Halobia rugosá-val. A Csákányhegyről a füredi mészkő hasonló fejlettség mellett áthúzódik a Noszatori-völgy nyugati peremére és innen tovább délnyugatra, a Péterhegyre. Ez a vonulat jó 3 km. hosszú, de a hol csak a mész közvetetlen feküjéhez hozzáférhetünk, az említett szennyesszürke márgát is mindenütt megtaláljuk. A hol a kérdéses márgát a talaj elfödi, ott valóban észrevétlenül megyünk át a szürke tridentinus mészről a csak alig egynehány lépésnyire fekvő és szintén szürke füredi mészre. Ily helyeken csak a szarúkőtartalom erős megfogyatkozása adhatja meg azt a figyel1 I. h. 96.