A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
166 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 120 finomodó klasztikus anyagot lassan nyugodt vízben lerakodott tengeri szedimentumok, márgák, majd meszek s végül dolomitok váltják fel és csak a korszak végén képződnek ismét márgásabb lerakodások. A szedimentumok ezen egymásutánja a tengerfenék fokozatos sülyedésére enged következtetni, a mely színtájváltozás csak a korszak vége felé vesz fel ellenkező irányt, vagyis a sülyedés átmegy rövidebb ideig tartó emelkedésbe, a melynek idejére a korszak záró tagjának, a lemezes mésznek lerakódása esik. Az alsó triaszkorú kőzetcsoport nemcsak a maga egészében, hanem egyes részleteiben is oly nagyfokú megegyezést mutat az alpesi triász hasonló korú formácziójával, hogy ezt csakis a fizikai viszonyok megegyezéséből, a klasztikus anyagot szolgáltató kontinentális tömegek egyneműségéből s a színtáj változások egyidejűségéből lehet magyarázni. Ez a nagyfokú megegyezés folytatódik még a középső triász alsó szakaszában is. De már a felső szakaszban a karniai emeletben a megegyező vonást inkább az a körülmény adja meg, hogy úgy itt, mint az Alpokban uralkodó jelenséggé válik az eltérő fáczieszek gyors kifejlődése és gyakori változása. Az egykorú lerakodások közt fennálló különbségeket a balatonfelvidéki és az alpesi középtriaszban már régebben észrevették, és természetesen a hasonlóságokat is. A bakonyi triaszgeológia történeti vázlatából tudjuk, hogy a Balatonfelvidék és a Bakony minden kutatója felismerte a mi triászunkban és az alpesiben megnyilatkozó nagyfokú rokonságot. És azok a szakférfiak is, a kik az újabb gyűjtések anyagát feldolgozták, nem egy helyen hivatkoznak ezekre a hasonlóságokra. így BITTNER a veszprémi márga felső szakaszából származó s fossziliák kíséretében hozzákerült kőzetanyagban az északalpesi opponitzi mészkőnek a hasonmását ismeri fel; ugyanakkor kiemeli azt a veszprémi kőzetet, a mely Spiriferina Lipoldi-t tartalmazza, valamint azt is, a mely a veszprémi Cardita oolitot alkotja, mint olyanokat, a melyek a délalpesi Bleibergi rétegek képét viselik magukon (BITTN. Lam. 712.). FRECH pedig a balatonmelléki középtriasz füredi szelvényét az estheriás márgáktól fel egészen a felső karniai horizontokig a Raibier Scharte szelvényével tartja csaknem teljesen azonos klfejlődésűnek. 1 De már pl. Veszprémben és környékén a középtriasz kifejlődése ezt a füredi vagy raibli fáczieszt csak bizonyos fokig tartja meg. Változtat rajta ugyanis a dolomitok és meszes lerakodások jóval tömegesebb fellépése, a mi kétségen kívül az akkori természeti viszonyok (a partoktól való nagyobb távolság, mélyebb víz, gyakori fenékszintváltozások stb.) eltérő voltáról tesz tanúságot. Pl. a terület keleti részén dolomitos kifejlődésben találjuk a felszínen lévő egész középső triászt és csak a wengeni rétegek és a raibli-cassianiaknak legalsó szintjei maradnak meg meszes és márgás csoportnak — sőt a mint láttuk, még ezek sem mindenütt. Odább nyugatra, Veszprémnél is ugyanezt állapíthatjuk meg a felszínen fekvő karniai lerakodásokról, még pedig elsősorban ott, a hol az alsó szakasz márgás-meszes fáczieszébe szirtdolomitok helyezkednek be (VIII., XII. szelvény). A VIII. szelvényből látjuk, hogy itt csak az estheriás márga szakítja meg egyidőre a dolomitos-meszes anyagok lecsapódását, a mely utóbbi folyamat csakhamar ismét bekövetkezik és Veszprémtől nyugatra a XII. szelvény és kivált a Gulyadomb tanúsága szerint folytatódik is igen csekély jelentőségű megszakításokkal fel, csaknem egészen a fődolo1 FRECH : Pótjegyzetek a Bakony kagylómész, cassiani rét. stb. faunájához.
