A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
164 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 120 képződményeknek nyilvánítsam. A baglyakői medencze peremének somberki részlete már ismét a felső, fehéres, pados változatokból áll. Nyugatfelől az egész peremet, tehát az Üsti-hegy dolomitját is az úrkúti liasz szegélyezi. Még egy pont van itt Szentgál környékén, a hol a rhaetiai emeletbe tartozó lerakodások középső szakasza jó feltárásban található. Ez a Szentgál nyugati szélén lehúzódó Torkászai-völgy. Ezt az előjövetelt a baglyakői medenczétől az Üstihegy dolomittömegének egy délkeletnek irányuló nyúlványa választja el, a melynek legkimagaslóbb domborulatát a szentgáliak Hímföldének nevezik. Ha Szentgál felől a Torkászai-völgyön északnyugati irányban fölfelé törekszünk az ú. n. Bereczbiró-kútja irányában, csakhamar ismét a dachsteinmész vastag padjai közé érünk, a mely kőzeten különben maga Szentgál is nyugszik. A torkászai dachsteinmész is méternyi vastag, világosszürke és fehéres padokkal kezdődik, a melyeknek felületén azonban a baglyakőpusztai anyagban észre nem vett dachstein bivalva számos átmetszete is látható. És a mi különösen figyelemreméltó, az az a jelenség, hogy a feljebb következő márgásmeszes csoport eleinte ezen bivalvás padokkal is váltva települ. A márgásmeszes csoport itt is vékonyan rétegezett, sőt helyenkint lemezes is, de a csoportban a meszes lapok képezik az uralkodó kőzetet, míg a tisztább márgalemezek csak alárendelt szerephez jutnak. A vékony és rendszerint márgás bevonattal fedett mészkőlapokon igen sok a félig kimállott kövületmaradvány. Héjaik legtöbbször itt is kristályos szerkezetűek, sőt ágyaikat is apró kalczitkristályok töltik ki. Mégis találni olyan lapokat is, a melyeken a héjak jó karban maradtak meg. A kövületek legtöbbje kagyló, azután brachiopoda és gasztropoda is. Névleg felemlíthetem innen a LÓCZY-ÍÓI meghatározott: Cardita austriaca HAU. Mytitus mimitus GOLDF . és a Teilina (?) bavarica WISSM. fajokat. Ezek mellett innen még egy kis zománczos halpikkelytöredék is előkerült. A csoport zárótagja itt is fehéres mészkő. Megemlítem végül még, hogy az Üstihegy északi lábánál terjeszkedő és szintén fehér meszekben is találtam néhány sima brachiopoda töredéket. Ezek a meszek, úgy látszik, összefüggnek már az Üstihegytől északnak eső és a Tűzköveshegy északi lejtőiben feltárt hasonló fehéres vagy sárgás mészkőpadokkal, a melyeket BÖCKH úr más liaszhoz sorol. 1 A mellékelt táblázat összefoglaló csoportosításban közli a területemen előforduló norikurni és rhaetiai lerakodásoknak elterjedését és azoknak az eddig felismert kövületes szintek szerint való tagozódását. 1 BÖCKH: A Bakony, II. 7. 1.
