A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

135 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 120 felé lehúzódó Kaszavölgy. Ebből a szelővonal felemelkedik a Kálváriadomb déli nyúlványán s aztán átszelve a püspökmajort, a Csermákutcát, továbbá a Kádár-, Kupa- és Kigyóutczát eléri a jeruzsálemhegyi bányaterületet. További útjában a kőfejtőkön és a Sintérdombon átvágva leszáll a kiskúti Séd völgyébe, majd innen a völgy baloldalán emelkedve eléri a temetőhegyi vásárteret és a márkói országutat, a mely egyszersmind a szelvény északnyugati végpontja. A szelvény ezen utóbbi (temetőhegyi) szakaszáról már szó volt. A Kálváriadomb jól rétegzett fődolomitból áll, a mely a jeruzsálemhegyivel gyenge szinklinálisban mutatkozik. Ezen dolomitokból fossziliát csak az Eklézsiadülő nyugati sarkán kaptam, a hol az megalodus kőbeleket és rossz gasztropoda ágyakat tartalmaz. Itt délnyugatnak hajlik 30 fokkal. Túlnyomóan déli és délkeleti hajlásban találjuk a Jeruzsálemhegy fentemlített egész utczasorában. A jeruzsálemhegyi márgákhoz való helyzetét megfigyelhettem a Kádár-, Kupa- és Szélutczában, mert itt húzódik át a főtörésvonalnak jeruzsálemhegyi szakasza. A dolomit mindenütt délnek vagy nyugatnak, a márga pedig délnek vagy délkeletnek hajlik. A fődolomit a jeruzsálemhegyi zsidótemetőtől nyugatra, mint már tudjuk, a Sintérdomb nyugati peremdolomitja mellé kerül, mely utóbbi itt északkeletnek hajlik el. A két dolomit közt a vetődés irányát az említett kisebb behorpadás partjait simító erős csuszamlási lapok is jelzik Azonban a márgák és a fődolomit fentemlített viszonyos helyzetének megfigyelése itt is csak a szűk vízvezetéki árkolásban történhetett s leginkább ennek a kedvezőtlen körülménynek tulajdonítom azt, hogy a jeruzsálemhegyi márgáknak felszínre került aránylag legmagasabb szintjeiből fosszilis anyagom nincsen. Annál több van azonban az alattuk következő csoportból, a melynek padjai itt egyszersmind az említett bányászat anyagát is adják. Ezen csoportnak tagozódásáról készítettem a XI. szelvényt és pedig a Templomutcza egyik volt (757. sz.) háza telkének kibányászása alkalmával. Ezt a szelvényt azután még több más bánya rétegsorozatával ellenőriztem s így iparkodtam megbízhatóságáról a lehetőség határai közt meggyőződni. Ez egyszersmind az a hely, a hol egynéhány kőtáblából a paleontologia szempontjából oly fontosnak bizonyult reptiliának, a Placochelys placodonta JAEK.-nak a maradványait gyűjtöttem össze. A szelvény rétegsorozata a következő: a) A feltárás legalján — a mint már a jeruzsálemhegyi dolomitok leírásánál említettem — rendszerint egy fehéresszürke, kissé sárgás árnyalatú, igen kemény és vastag dolomitos pad fekszik. Anyagában szarúkőgumó vagy ér nem ritka. Egy-két rossz spiriferina-töredéket (Sp. Bittneri FRECH) találtam benne, egyebet semmit. Igaz, hogy keresni sem igen lehet benne a kőzet nagyfokú szívóssága miatt. Felette: b) 2—3 dm. vastagságban lágy márgát találunk. Ezt mondják itt éretlen kőnek. Fossziliát ebből sem kaptam. A márga felfelé szilárd rétegekbe megy át. Ezek sötétszürke, többször kékesszürke, sárgán málló, 1—5 dm. vastag, szintén márgás és helyenkint szarúkőgumókkal átjárt mészkőrétegek. A rétegek lapjai közé sárga, síkos felületű márga illeszkedik. Ezen márgás kőzetből Spiriferina Bittneri FRECH, Solenomya Semseyana BITTN. és rossz trachyceras-, meg pectenlenyomatok kerültek elő, de csak egy-két példányban. Egy 32 cm. hosszú, lapos és sarlóformára gyengén meghajtott csontdarabot is találtam az egyik márgaközben. Alkalmasint bordamaradvány. Aztán a mészkőpadok anyagában nem ritkán teljesen elszenesedett növény-