A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

119 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 120 így van a Völgyikútnál a Völgyikútutczában, továbbá a Cserhát-, a Kők ép-, a Kerekeskút- és a Keresztutczában is, valamint még a Szabadiutcza és a Kossuthutcza sarkán. A törésvonal ezen keleti szakaszának a másik (északi) oldalán fekvő márgák pedig általában véve északnak dűlnek hasonló, sőt itt-ott még tágabb határok közt is ingadozó hajlásokkal. Itt a fődolomit mellé egy csuszamlási sík mentén a feltört márgacsoport legmélyebb tagjai emelkedtek fel. Ettől a szabályszerűségtől eltérést csak a Völgyikútárok elején találunk, a mennyiben itt egy ponton az árok fenekéből kiálló mészkőpadok 40°-os déli hajlást mutatnak. A főtörésvonal másik, jeruzsálemhegyi szakasza hosszában a kaszavölgyi haránttörés által elválasztott nyugati fődolomitok általában délnek és délnyugatnak hajlanak el. így a Csermákutcza, Kádárutcza, Ács- és Fejesvölgyutcza hosszában. Itt a törés mentén felszínre került márgacsoportból a Jeruzsálemhegy délkeleti lejtőjében márgás és meszes kőzetek, a tető egy részén pedig, valamint a nyugati lejtőben szirtes dolomitok kerültek a fődolomit szomszédságába. Kitűnően válik el ezen kétféle dolomit a Fejesvölgyutczától nyugatra eső platón, a hol azokat egy kisebb s a törés mentén kimosott árok választja el egymástól. Itt a délfelé terjeszkedő fődolomit hajlása délnyugati 30°, míg a raibli szirtdolomit rétegezettebb szakaszaié északkeleti 15—204 A főtörésvonal és a feljebb felsorolt másodrendű törések közé illeszkedő két táblán: a Vár- és Benedekhegyen és a Jeruzsálemhegyen a következőket észleltem : A Benedekhegy felső réteges és márgás dolomitja csaknem a várhegyi feljáróig délkeletnek dűl 10 —15°-kal, csak a legmagasabb márgás részletek mutatnak csekélyebb fokon ingadozásokat. A várhegyi felső réteges dolomit a benedekhegyivel gyenge szinklinálist látszik alkotni, a mennyiben hajlása északnyugati, 20° mellett. Ezt a helyzetet alkalmasint egy kisebbfokú behorpadás hozta létre. Még egy ilyen behorpadási lehet megállapítani a Várhegy hosszában és pedig a gimnáziumi tornacsarnok és a Hosszúutcza közepe táján épült háztelkek közt. Mindkét helyen a hegy lejtőjében rétegtorlódást találunk, de különösen a hosszúutczai oldalon, a hol pl. a 14. számú házban, ezen összetorlódott padok alkotta oszlopos boltozatot pinczehelyiségnek is fel lehetett használni. A horpadás nyomait a Várhegy tetején is láttam, midőn az ott emelkedő törvényszéki palotát bővítették. Itt az alapozásnál feltárt dolomitok szintén szinklinálisban jelentkeztek, a mennyiben déli részük NE., északi részük pedig SSW. hajlást mutatott. Egyébként a tűztorony talapzatától kezdve a táblát állandóan gyenge északnyugati dűlésben találjuk (VIII. szelvény). Több tekintetben eltérők a viszonyok a nyugati táblán : a Jeruzsálemhegyen és nyugati folytatódáson, a Sintérdombon. Ezek ugyanis egy keletről, nyugatról és északról törések által körülhatárolt dolomithorsztot képeznek, a melynek teknőformára bemélyedő közepe vele egykorú vagy nálánál fiatalabb márgákkal és meszekkel van kitöltve. A horszt északi pereme gyengén délnek hajlik, míg a főtörésvonal mellett, mint tudjuk, már északkeletnek hajlik el. Viszont a Jeruzsálemhegy hosszúutczai lejtőjén a rétegek hajlása délnyugati, míg a közepét alkotó márgák nagyrésze majdnem szintes települést észleltet. Az eddig ismertetett törésvonalakon kívül még mások is vannak, a melyek a város területén mutatkozó számos diszlokácziónak magyarázatául szolgálhatnak. Ilyen törés például az, a mely a Völgyikút-árok hosszában fut ki a Séd völ-