A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
106 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 106 Ctenodonta tenella BITTN. sp. „ praeacnta KLPST. Leda Schafarziki FRECH Nucitla Goldfitssi Mstr mut. Böckhi FRECH Carnites fioridus Wulf sp. (a nagy változat) Estheria Lóczyi FRECH. Különösen feltűnő az Estheriák rengeteg mennyisége. A 18. és 22. sz. ház között felhúzódó Sédlejáró az ú. n. Kopáchvmajor mellett felvezet a jutási országútra, illetőleg a Cserhát keleti sarkára. 1907 tavaszán fásították és az e czélból ásott árkolással és gödrökkel az említett boltozat rétegeit ismét felszínre hozták. Az út mentén feltárt márgáscsoportba egynéhány homokkőpad is illeszkedik a melyeknek anyaga igen finom szemű kvarczhomokból áll. A szemcséket meszes kötőanyag tartja össze. Ezekből való a Hoernesia sp. ind. egy példánya. Közvetetlenül a homokkőcsoport alatt egy fehéresszürke és inkább agyagos márga fekszik a melyből a következő faunulát gyűjtöttem : Radiolus dorsalus MSTR. Spirigera quadriplecta MSTR. sp. „ cf. indistincta BEYR. sp. Cassienella sp. ind. Halohia rugósa HAU. Nucula cf. strigilata GOLDE. Gonodus? laticostatus MSTR. juv. Dentalium cf. undatnm MSTR. Dentalium cf. simile MSTR. Schizodiscus sp. nov. Orthoceras sp. Trachyceras sp Carnites fioridus WULF . sp. Estheria Lóczyi FRECH. Azt út hosszában megfigyelt települési viszonyokból arra kell következtetnem, hogy ez a homokos csoport a fenyvesutczainak a fekűjébe esik. A boltozat keleti szárnyán fut át az említett s a szelvényben x—x vonallal jelzett csuszamlási sík. Mentében NW. irányú eltolódás is észlelhető a rétegekben kb. 3()0 m. hosszúságban; a dűlés pedig a síkon túl északkeletivé vált, a mit különben a szilárd és merev konglomerátos csoport alól felgyürődött márgákon is (Kopáchymajor melletti úton) észlelhetni. A VI. szelvény ezen középső szakaszában az említett csuszamlási síkon felszínre került cserháti konglomerátumból azonban csak a legfelső padok merültek fel. Ezek vagy 200 m.-nyi hosszant délkeleti csapásba helyezkedve követhetők egészen azon pontig, a melyet a Csőszdombról lejövet elhagytunk. Folytassuk most a szelvény tárgyalását az itt talált országútmenti régi kőgödröknél. Az egykor elég terjedelmes kőfejtők nagy részét betemették szeméttel és csak egyiknekmásiknak a peremén látható még a szálban álló kőzet, nem csekély hátrányára a pontosabb vizsgálódásnak. Fokozza ezt a kedvezőtlen körülményt még az is, hogy a kibányászott területet az északibb fekvésű Szalaydombtól egy olyan gyepes nyereg választja el, a melynek takarója alól az altalaj, mint márgás málladék csak egyes elszórt pontokon lép felszínre. A szelvény folytonosságának ezen megszakadása, nemkülönben ama másik körülmény, hogv a régi kőfejtés törmeléke a lejtők környékén szanaszét szóródott s így magát a kibukkanó altalajt is vastagon takarja,
