A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 99 Csaknem az egész V. szelvény megismétlődik még a Vasúti-erdő délkeleti sarkánál, a mennyiben a Megalodus- és Physocardia-féle apró kőbelekkel telt kőzetet itt is megtaláljuk és pedig ama felszántott börczön, a mely az erdő és a Püspökrét északnyugati összeszögellésénél (nem a Harangozódombon !) emelkedik. Itt a kőzet szántásközben kerül a felszínre. Összehordott garmadában is áll a szántóföld keleti szegélyén. A börcz északi, erdőszéli lejtőjén ezen kőzet már dolomitos. Nyugatfelé áthúzódik a vasúti töltésen, a hol aztán ismét egy márgás csoport borul reá, a melynek utolsó, még feltárt részlete (ott, a hol a vasút már az erdőbe lép) kétségtelenül a IV. és V. szelvényekből ismert oolitoknak az egyenértéke. * A veszprém-jutasi vasút mentén felszínre került karniai lerakódások tehát kétségtelenül az egész ismert karniai csoport legmagasabb részletei, azok, a melyeket a vámosi X. szelvény g)—i) tagcsoportja jelöl. A II. szelvény alsó, carditás márgája s a felette fekvő dolomit a vámosi szelvényből az <?)—/) tagokat is képviseli. Vájjon a megalodus szint keretében (?) mutatkozó, csavart búbos kagylók Physocardiák-e, erre a kérdésre ez idő szerint felelet nincs; mert ez jobb anyagot és közelebbi megvizsgálást igényel. A IV. szelvény jelentősége még abban is kidomborodik, hogy benne arra az északalpesi opponitzi rétegsorra ismerünk, a melynek jellemzését WoERMANN-nál olvassuk, 1 a ki azt mondja, hogy az opponitzi rétegek rendszerint alul egy meszes paddal kezdődnek (alsó horizont), a melyben a Spirigera indistineta s más brachiopodák nagy tömegben lépnek fel; arra azután az Ostrea montis caprilis, Pecfeu filosus stb. tartalmú márgás (középső) horizont, majd pedig egy ismét meszes és csaknem zárványmentes (felső) horizont következik. Ezt a három szintet, a mint láttuk, nálunk is meg lehet különböztetni: a) ill. g) az alsó, b) ill. h) a középső és c)—/) ill. i) a felső horizont. c) Csősz domb. A veszprém—jutási vasút hosszában feltárt rétegsorozatoktól nyugatra, részben még a veszprém—jutási országúton innen, részben már azon túl, az országút és a Sédnek Aranyosvölgy nevű szakasza között — a mint azt az előrebocsátott helyszínrajzi leírásból tudjuk — egy délről északnak keskenyedő fensík húzódik a város mellől fel, egészen a jutási erdőcskéig (Vasuti-erdő), a mely fensíkot délen a Völgyikútárok választja el a Cserhát nevű emelkedett városrésztől. Ezen a fensíkon két külön néven ismert emelkedés is van : a Csőszdomb és a Szalaydomb, a mely utóbbi — mint említettem — BöCKH-nél „Táborállás" néven szerepel. A Csőszdomb, a mely különben a városi vasúti állomás északi tőszomszédságában áll, nyugat felé egy hosszant elnyúló lejtővel az országúton keresztül leterjed egészen a Völgyikútárokig. Ezen dombnak a vasúti állomás felé eső része dolomitból áll, a melynek tömege közvetetlenül összefügg a vasúti pályaudvar hosszában feltárt dolomitokkal. Ez utóbbiak fosszilis tartalma (Megalodus cf. triqueter W ULF. 1 WÖHRMANN : Die Raibler-Sch.; Jahrb. d. geol. Reichsanstalt. Wien, 1893. 715. 1.
