Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
A Balaton környékének geologiai képződményei. 429 merátot híven leírta 1 és a pannoniai-pontusi rétegek kavicsáról is megemlékezik. 2 A Pécsi hegység mediterránkorú kavicsos rétegeiről is BÖCKH JÁNOS adott leírást.. 3 A megelőző fejezetekben bőven szóltam a Balatonfelvidék lajtamész alatti és feletti talán már sarmatiai korú kavicskonglomerátjairól 4 és az ezeknek széthullásából származó kavicsokról, valamint a Balatonudvari melletti kétségtelen sarmatiai konglomerátról és a pannoniai-pontusi rétegek feküjében nagy elterjedésű kovás czementű konglomerátokról. 5 Ezeket a fensik jellegű térszíneken élesen elválasztani nem mindenütt lehet. Devecser vidékén a mediterránkorú kavics a bazaltot tartalmazó pleisztoczénkorú kaviccsal a feszínen elkeverődik. Sümegen a Csúcsoshegy 360 m. t. sz. f. magasságú fensíkjának durva kavicsát mediterránkoriinak ítélem ; ez a kavics azonban a feküjét alkotó nummulites-mészkővel együtt észak-keletfelé lenyúlik a nyirádvidéki alacsony fensíkra, amelyről másodlagosan mint pannoniai-pontusi fekükavics terjed le a Balatonig. Veszprém, Rátót, Öskü, Várpalota és Peremarton környékén nagy kiterjedésű kavicstakarók vannak, amelyek Várpalotán és Peremartonon a pannoniai-pontusi rétegeken nyugszanak, azonban fölfele Üskün már a fődolomiton pihennek és Rátóton át csaknem folytonosságban vannak azokkal a mediterrán vagy sarmatiai kavicskonglomerátokkal, amelyek a Zirczvidéki fensíkot elborítják. Mintha ebből a 400 m. t. sz. f. magasságban fekvő neogén kavicsból rostálódott volna át a pannoniai-pontusi kavics a Bakony mélyebben fekvő kerületére; azután a pannoniai-pontusi másodlagos kavicstakarókból ismét azok a még alantabban fekvő harmadlagos kavicsleplek keletkeztek, amelyek alsó-felső plioczén- és pleisztoczénkorbelieknek bizonyultak. Könnyen megérthetjük, hogy a magasabban fekvő pleisztoczénkavicsból ezután a holoczénbe is annyi lekerülhetett, hogy olyan alluviális kavicsról is szó lehet, amelynek törzsfáját a mioczénkorig lehet fölvinni. Nemcsak a bakonyi, hanem a rába- és muramelléki kavicstakarók is leérnek a mi vidékünkre. Zalaegerszeg vidékétől északra a Ságodi fensíkon a Baltavári erdőben, a Zala felső folyása mentén elterülő fensíkokat összefüggő kavicslepel borítja, amelyeket fölfelé a stájerországi határig nyomoztam ; az utóbbi kavicstakarók is plioczén-pleisztoczén időközti képződmények. A m. kir. földtani intézettől magyarázó szöveg nélkül kiadott 1 : 144,000-es mértékű C, és Z> 9 jelű térképen < diluviális vag} 7 legfelsőbb neogénkorú kavics» jelzéssel vannak ábrázolva. A paleogeografiai részben még szó lesz ezekről. Ezután az általános szemlélődés után egymásután ismertetem az egyes fiatalkorú kavicstakarókat. A fejérvármegyei Sárrét körüli kavicsok. Székesfehérvártól a déli vasúton, avagy az országúton, Szabadbattyán felé tartva a Sóstó vidékétől a szabadhattyáni vagy gróf Battyányi-féle szőlőig kavicsos homokon és futóhomokon járunk. Ez a kavicsos homok délfelé Sárszentmiklós és Czege 1 A Bakony déli részének földtani viszonyai, (id. és köv. oldalok ; A magyar kir. földt. intézet évkönyve, III. köt. 1. füzet. 2 U. o.: 86. oldal. 3 Pécs városa környékének földtani és vizi viszonyai; A m. kir. földt. intézet Évkönyve. IV. köt. (1885) 184., 190. old. 4 Lásd fenn a 246. és a 258. oldalon. 5 Lásd fenn a 260. oldalon.
