Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XIV. Fejezet. A Balalonkörnyék forrásai
602 A Balaton környékének geologiai képződményei. 48ö A pannoniai-pontusi-rétegek forrásai. Veszprém, Somogy és Zala vármegyék vízszintes pannoniai-pontusi rétegek alkotta vidékei forrásokban vajmi szegények. Néhány homokréteg ad egy-egy forrást, vagy pedig a régi, a löszlerakodás előtti vízmosásokat kitöltő homokos lösz alól csergedezik ki víz. Ilyen a Kenese feletti Itatóvonyó feletti forrás és Balatonaliga mindig folyó kútja, amely a dombvidék legbővebb és legjobb forrása. Ezeknél sokkal gyengébb a tihanyi Halbikforrás a félsziget keleti oldalán, amelynek vizét egy pannoniai-pontusi homokrétegecske adja. Zalaegerszeg környékének és a Felső Zalavölgynek forrásait a völgysíkon felszálló víz szolgáltatja, nem lehetetlen, hogy ezek hasadékokon át emelkednek fel. Ellenben ugyancsak erős forrásokat adnak a pannoniai-pontusi és felső részükben talán már plioczén-pleisztoczénkorú édesvízi mészkövek : Nagyvázsony körül Pula felett a tálodi kolostorromnál, Kapolcson, ahol a falu alatti malomromnál és a Mázoskútban. Itt az édesvízi mészkő alól fakadó hatalmas források jelentékenyen növelik az Egerpatakot. Végül még a bazalthegyek peremén a bazalttakaró és bazalttufa alól előtörő forrásokról emlékezem meg. A Badacsonyhegyen a Kisfaludy-forrás, a déli oldalon a Sédfő-forrás és a Klastrornkút a keleti oldalon, a nyugati oldalon pedig a Tálaskút és a Ffokút a szőlőket jó vízzel látják el. Magasan, homokból fakadnak, a bazalt gyűjti vizüket. A Szentgyörgyhegy keleti oldalán kisebb források vannak. Hegymagas fölött a Főkút és a tapolczai szőlők kútjai az északkeleti oldalon azonban bővizűek. Csaknem valamennyi bazaltorom alatt van forrás. Sümegprága szőlőhegyén a Szentkút és az Ursamajor feletti Szentlászlókút is bazalt alól fakadó nevezetesebb források. * * * Mindezek a források változó hőmérsékletű vizek. VIGYÁZÓ JÁNOS baráto m 1908. évi nyári és téli mérései a régibb kőzetekből fakadó vizeket nyáron átlag 12—13C° hőfokúaknak, télen pedig 9— 12 C° köztieknek találták. Legkisebb thermikus ingadozásúak a fődolomitból fakadó vizek, 12° körül járnak és 4 0'5°-nál nem nagyobb eltérésűek. Nagy a téli és nyári hőmérséklet közti ingadozás a márgák közti mészkövekből és a bazaltok alól fakadó forrásokban ; VIGYÁZÓ 6'6C° téli és 13'4C° nyári hőmérsékletet mért a gulácshegyi forrásokon. Nem nagy mélységekből szállnak fel a balatonvidéki források és mint heterotermák a közvetlenül elszivárgó csapadékból táplálkoznak. Egyedül csak a 12 C° feletti állandóbb hőfokú, fődolomit alól eredő forrásokat tekinthetjük olyanokul, amelyek talán a 60—100 m. mélységű altalaj hőmérsékletét hozzák a felszínre. Állandóbb hőmérsékletű langyos, 19 C° vizet a tapolczai források és a barlang vize adnak. Egyedüli abszolút hévizet pedig csak a keszthelyi Hévíz tava szolgáltat. Ennek a 37—38 C°-os hévíznek már bővebb irodalma van; az «Eredmények» közt erre utalhatom az olvasót. 1 1 BOLEMAN ISTVÁN: Balatonparti fürdők és nyaralóhelyek; III. köt. IV. rész. — LOVASSY SÁNDOR: A keszthelyi Hévíz tündérrózsái; II. köt. II. rész, függelék. — WESZELSZKY GYULA: A keszthelyi Hévíz-tó termékeinek chemiai vizsgálata; I. köt. IV. rész függelék.
