Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XIII. Fejezet. Összefoglaló áttekintés a túladunai kavicstelepekről
581 A Balaton környékének geologiai k épződményei . 48ö A Rába jobbján a stájerországi határszéltől a Marczal betorkolásáig nagykiterjedésű kavicstakaró fedi a pannoniai-pontusi rétegeket. Erről a kavicstakaróról az a nézetem támadt, hogy azt a Ceti Alpok kiágazásai felől lenyúló törmelékkúpok egyesülése alkotta. A rábamelléki kavicstakaróról csak azt bizonyítom, hogy posztpontusi korú, eddig belőle korjelző fossziliánk nincs. Magas fekvése 250 m. t. sz. felett a Zala felső szakasza mentén azt bizonyítja, hogy a Zala bevágása előtt keletkezett. Ebből a kavicstakaróból a Zala mentén két alsó terrasz anyaga származott: az egyik Zalalövőtől Egervár, Baltavár és Czelldömölk felé a Marczalvölgy medenczéjébe nyomozható; a második mélyebb terraszt, amelynek pleisztoczénkorát a szentgróti mammuth-leletek bizonyítják, Zalaegerszegtől Türjén, Szentgróton át a Kisbalatonig lehet követni. Kavics van a Zala völgy talpa alatt 6 m. mélységben is. Tehát a Balaton nyugati környezetében a kavicslerakodások a következő korokba oszthatók: posztpontusi-, felső plioczén- vagy alsó pleisztoczén-, a Zalavölgy talpa alatt pedig az óholoczén-reczens korba. A geologiai helyzet hasonlóságán kívül azonban a bakonyi származású és a zalamenti kavicstelepek eredete között nincs rokonság. Anyaguk is lényegesen különböző ; mert a bakonyi eredetű kavicsok sokféle kőzetekből valók : mészkövek, permi homokkő, andezitek bőven vannak közöttük, azután jól görgetett gömbölyű de különböző nagyságú darabokból állanak, a zalamenti kavicstelepekben eilenben a kvarcz és kvarczit uralkodik; szegletes, csak éleiken kopott törmelék jelzi a legmagasabb rábamelléki fensík kavicstakaróját, a mélyebben fekvő terraszokon mindig kisebb szemű és jobban koptatott kvarczkavicsot láthatunk. A bakonyi mediterrán-sarmatiai korú kavicstelep anyagának szülőhelye ismeretlen. Kétségtelen, hogy egy a mioczénkor óta eltűnt magasabb hegységről szármázott le a mai Bakony magaslatára. A zalamenti kavics eredőhelye a Ceti Alpok oldalain van, amelyekről egy száraz időszak torrens áradatai hozták le anyagát a posztpontusi korban. A Rábavölgynek alsó szakasza és a Marczal -Czinczapatak mélyedése szolgál a Bakony felől és az Alpokról lenyúló kavicsfedte lejtőknek találkozóhelyéül. Marczaltőtől Czelldömölkön át Jánosháza tájáig fekszik a Kis Magyar-Alföld közepe és legmélyebb része. Itt találkozik elmosódott terraszokban a régi Zala kvarczkavicsa a bakonyi patakok mészkő- és tűzkőgörgetegeivel. A Marczal jobbján elterülő zalai kavicsterraszt a bakonyi patakok árkai szeldesik ; ezekben az árkokban vonulnak le a fiatalabb terraszok. Görgetegeik elvegyültek a nyugatról származó alpesi eredetű kavicsokkal. Reá utalok még arra is, hogy a Bakonytól északra és tőle elég nagy távolságban, a komáromvármegyei Dunamelléken, Ács és Bábolna-között magános hátság húzódik kelet-nyugati irányban. Ennek a magaslatnak 180 m.-től 145 m.-ig nyugatra lejtő belseje pannoniai-pontusi rétegekből áll. Lapját azonban 3—4 m. vastagsággal kavics takarja. A kavicstakarónak dió- és strucztojás nagyság közt változó görgetegei jól koptatottak és hosszú utat megtett folyami eredetre utalnak. A kavics kőzetanyaga sokféle és a bakonyi, valamint a zalamenti kavicsoktól első szemléletre is különbözik. Gránitban, gnájszban és kristályos palák darabjaiban bővelkedik; a dunabalparti nyitravármegyei kristályos masszívumokból származtatnám őket legszívesebben. A Balaton közvetlen partjain homok- és kavicsgátak, továbbá nedves-lápos síkságok vannak. A vizenyős, forrásfakadásos partszélek, a felső-, vagyis a veszprém—zalai par-
