Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

XII. Fejezet. Holoczén képzödmények

516 és szélesítette a víz tükrét, ennek ismertetése legyen a hidrográfiai rész feladata. Itt csak a geologiával kapcsolatos idevágó jelenségekről számolok be. Miután a Balaton tó ősi állapotát előbb négy különálló a pannoniai-pontusi rétegek közé bemélyedt, kis tómedenczében ecseteltem; tartozom annak magyarázatával, hogy miképen gondolom ezeknek a tulajdonképeni Balatonba történt egyesülését. Erre szolgáló gondolatmenetem a következő : Az első beszakadások a Balatonfelvidék tövében a bazaltvulkánosság lezajlása után, szárazföldön történtek, sivatagszerű klima kísérte a lassú besüllyedést, amelynek tartama alatt szubérikus lerakodások: homok, aprókavics, időszakos torrensvizek törmelékkúpjai és völgyi aprókavicses lösz töltötték fel a depressziók fenekét és betakarták oldalait. Később a bővült csapadék idején víz gyűlt össze bennük. Minél magasabbra emelkedett és minél szélesebbé vált a víztükör, a szélhajtotta hullámok annál jobban támadták meg a medenczék felé lankásodó, lösszel fedett partokat és a partszéli áramlás, amely a széltől okozott denivellácziókból lefolyt, lassankint lemetszette a völgyületek között a tómedenczékbe leérő löszborította hegyorrokat. Ezzel idők multán a pannoniai-pontusi rétegekből álló altalaj fel lett tárva. A pontusi altalaj a Balaton egész kerületén, de különösen a keleti, déli és nyugati partokon alul agyagból áll, amely a mm vízszín fölé 5—10 m. magasságig emelkedik, felette homok, legfelül lösz következik. A partra verődő hullámok alámossák, meredekké teszik a megtámadott oldalakat: a visszafutó hullám-„szog" magával ragadja azok törmelékét és omladékát. A vízszéli és* a víz fölé emelkedő agyagrétegek azonban kohézió viszonyuknál fogva, csak csekély hajlású rézsűben állhatnak meg, míg a felettük nyugvó homokrétegek és a lösz vertikális falakban is megmaradhatnak. A vízszéli agyag a vízszín ingadozása közben hol átázik, hol kiszárad, miközben elveszti szilárdságát; mire a felette nyugvó homok és lösz terhe alatt az alámosott magas falak tövében az agyag kimozdul, mintegy kinyomódik helyéből és a kohéziós-görbe vonal parabolaalakú ellankásodása szerint a víz alá érő elválasztó síkon megrogyik, megcsúszik. A leszakadt meredek part a víz szélét beljebb tolja a tóba és a meredeken lenyesett partfal hepe-hupás csúszó, rogyó kisebb hajlása partlejtővé alakul át. Ahol nem védi a partot emberi munka, ott a vízmarás tovább támadja a megrogyott partot, lassankint a tó fenekére hordja és szétterjeszti a lerogyott agyagot mindaddig, amíg ismét meredek partfalat mos a lerogyás megett. Ekkor a part ismét alá van vetve az alámosatásnak; a folytonos lerogyásokkal a part mindinkább hátrál és a víztükör tágul. Ezekkel a folyamatokkal a Balaton kezdetleges tómedenczéinek vize maga vágta át az elválasztó hátakat és viszonylagosan elég későn a pleisztoczénkor legvégén egyesült mai egységes víztükrébe. A partok hátrálásával lépést tartott a Balatonfelvidék aljában fekvő eredeti nagyobb mélységek kitöltése is. A Sióvölgy, amely időnkint nem szállított le vizet az olykor lefolyástalanná vált Balatonból, még most sem ad elég nyilt utat a Balatonba belekerülő hullópor, patakhordta és parti romlás adta szilárd anyag eltávolításához, úgy, hogy most is anyagfelhalmozódás történik a Balaton fenekén és még nagyobb volt ez a megelőző szárazabb klima idején. Amilyen mértékben növekedik a fenék a vízszaporulat idején, annál magasabb és tágasabb lesz a víztükör, ezzel annál jobban pusztulnak és hátrálnak a partok. A kenese—balatonfőkajár—balatonvilágösi partok, Tihany félsziget kerülete, a lerogyott csúszó partokat az erdélyi magyarság „suvadásait" nagy mértékben viselik-