Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
477 nék a löszről és az eolikus képződményekről újabb időben megjelent tanulmányokról. Feladatom keretében azonban kimutathatom, hogy a Balaton felvidéken és környékén a szárazföldi képződmények különfélék és nagy szerepük van a morfológiának alakításában. Területünkön futóhomok, kavics, babérczes (vasborsós) agyag, lösz, továbbá berekföld, és tőzegláp képviseli a szárazföldi lerakodásokat. Hozzájárulnak ezekhez a szárazföldi pusztulás emlékei: a szélfútta homoktól kimart, defladált sziklás térségek, az éles kavicsok, a simított kövek, amelyek néhány helyen a Balaton körül az igazi sivatag képeit tükrözik elénk. A szárazföldi lerakodások vidékünkön nem mindenütt válnak el élesen sem vízszintes, sem pedig vertikális elhelyezkedésükben a folyóbeli vagy tavi képződményektől, hanem ezekbe, sőt néha a pannoniai-pontusi rétegekbe is néhol éles határ nélkül, másutt fokozatos átmenettel beleolvadnak. A homok és a lösz között hasonló kapcsolat van. A lösszel társuló babérczes rozsda-barna vagy sárga diluvális agyag és a löszön keletkezett, átalakult mésznélküli felszíni sárga agyag különválasztása ugyancsak nehéz feladatát fogja okozni a részletes agrogeologiai munkának. A homok majd a lösz alatt, majd a lösz felett fekszik és ekkor a holoczénkorú futóhomoktól el nem választható, másutt pedig a pannoniai-pontusikori homok felszínéről maradunk bizonytalanságban, hog}' pleisztoczén- avagy holoczénkori-e. Kétségtelen, hogy a jelentékeny vastagságú és többféle kőzettani jellegű pleisztoczénkorú szárazföldi lerakodásokat majdani tüzetes vizsgálatok részletesen fogják keletkezési idejükre is szintezni. Ez idő szerint nincs elegendő adat ahhoz, hogy még csak meg is kíséreljem az idősebb és a fiatalabb szárazföldi képződmények különválasztását a Balaton tágasabb környékén. Egyszerű leírásban csupán regionális elterjedésükben veszem őket sorra. Homokterületek. A Bakony északi és nyugati lejtőin a homokos talaj uralkodik. A Kis Magyar Alföld Rába-jobbparti részében a Marczal mellékén, sőt még a Zala felső folyása mellett is kevés löszt találunk. 1 A termőtalaj alatt ott homok nyugszik, amelynek eredését egyrészt a rábamelléki nagy kavicstakarókból, másrészt a pannoniaipontusi rétegek legfelső homokrétegeiből származtatom. A kavicsmezők és a homokos pannoniai-pontusi rétegek felszínét kikezdte az északnyugati uralkodó szél; amelynek uralmát napjainktól a régibb harmadkorig visszafelé terjesztem; ezért a Bakony szélnek tekintő nyugati és északnyugati lejtőjén jelentékeny löszfelhalmozódás nem létesülhetett. Hiszen a szél a lösz lerakodásának és megmaradásának a legnagyobb ellensége ! Nyirád és Devecser között homok lepi el a síkot. Sümegtől nyugatra, Sümegprága—Óhíd környékén homok borítja a marczalmelléki hullámos síkságot és a Tátika, meg a Kovácsi hegyek északfelé tekintő lejtőjére magasan felemelkedik. Kisgörbő és Vindornyaszőlős között, ahol a Kis- és Nagy-Magyar-Alföld között a völgyi vízválasztó 162 m. t. színbeli magasságban van, az északi lejtőt homok takarja, 1 Lásd: HORNSITZKY H. : Löszterületek Magyarországon; Földtani Közlöny XVIII. köt. (1899). Térképpel.
