Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
472 4L Balaton környékének geologiai képződményei. II. A Balaton nyugati részén : Tihany és Örvényes között 2'42 m. 14'32 m Tihany és Udvari között . 3'10 „ 15'10 „ Akaii alatt 2 52 „ 17'52 „ Boglár és Révfülöp között 3 39 „ 16*19 „ Balatonberény, Fonyód, Balatongyörök előtt a Balatonfenéken, messzire be a tóba, a pontusi rétegeket lábolják a fürdőzők. Ezekből a fúrási adatokból az derül ki, hogy a tavi lerakodások alatt a pannoniai-pontusi rétegek nem nagy mélységekben vannak; a további bizonyság az, hogy a Balatonfelvidék alatt a zalai partokon hirtelen lemélyed a pannoniai-pontusi altalaj és nagyobb mélységekben fekszik mint a tóközépen és a somogyi partok közelében. (Lásd a 239—241. ábrákat a 465—467. oldalakon). Azt konstatálták tehát a fúrások, hogy a Balatonnak pannoniai-pontusi rétegek adta feneke a Balatonfelvidék alatti part közelében mélyebben fekszik, mint a déli part közelében. De egyszersmind az északi partmellék sikérebb vize alatt a legvastagabb holoczénkorú tavi lerakodásokat tapasztaltuk. A pannóniai rétegeken kavics, markaszitgúmok, csiga- és kagylótöredékek halmaza, köztük pannoniai-pontusi korúak is, jelzik azt a régi térszínt, amelyen a tóvíz összegyülekezni kezdett. Az aszófői fúrás különböző mélységeiben a mésszel bekérgezett, ökölnyi, szegletes torrenskavicsok azt hirdetik, hogy ismételve patakfolyás volt itt a megfúrt helyeken. Az aszófői, balatonkövesdi és az alsóörsi fúrások aljából olyan ökölnyi nagyságú, simított, deflácziós felszínű kvarczkavicsok, köztük egy-egy éleskavics «dreikanter» kerültek elő, amelyek eredését csakis a vörösberényi Papvásári- és Mámaihegynek felső plioczén- vagy alsó pleisztoczénkorú kavicstakarójából értelmezhetem. Tehát egy onnét lefolyó patak hordhatta a kvarczgörgetegeket az Alsóörs és Balatonfüred közötti, akkoron száraz mélyedésbe. A balatoni fenékfúrásokból származó csiga- és kagylómaradványokat W EISS A RTHUR úr volt szíves meghatározni. Az eredményeket rövidre összefoglalva közlöm. Akaratija és Balaton aliga között 5'90 m. mélységből a vízszín alatt, homokos iszapból: Bithynia tentaculata L. Lithoglyphus naticoides FER. Alsóörsön, közel a fillitből álló kemény sziklásparthoz, 5'28 m. mélységből a vízszín alatti aprókavicsos agyagos homokból: Valvata (Cincinna) piscinalis M ÜLL. Bithynia tentaculata L. 1448 méternyi mélységből görgetett kavics között. Lithoglyphus naticoides FÉR. C s o p a k—B alatonköves alatt a Kereked öböl közepén, 6'60 m. mélységben a vízszíne alatt szürke homokos agyagból: Valvata (Cincinna) piscinalis M ÜLL. Lithoglyphus naticoides FÉR. Sphaerium (Corneola) corneum L. 7-62 m.-ben J 14'20 „ j elérte a pannoQ. } niai-pontusi J 1 U " J rétegeket 15*70
