Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
469 súlyos törmeléktakarója az elfuvatás elől megvédte azokat. A torrenskavics lerakodása azonban csak a pontusikorú rétegek eltakarításának előrehaladott idejében következett be. A lösz lerakodása csak a pleisztoczénkorszak későbbi szakában állott be. A lösz a Balatonfelvidék fensíkján Veszprém körül nagy foltokban fekszik; a felvidék Balatoni ereszkedőjét azonban csak Alsóörs és Balatonalmádi között, ahol a lejtő legrövidebb, lepi el a Balaton tükréig. Itt szélárnyék lévén, a lösztakaró megmaradt; a felvidék egyéb zalai részében azonban csak magasan a fensík felső széléhez közel találjuk a lösznek vékony csíkjait (Lásd a 240. 241. és 243. ábrák jobboldali részét). A löszlerakodás idején a Balaton tehát már mai magassági színben volt. Bizonyságot tesz erről a balatonfüredi fürdőtelep nyugati végén közvetlenül a Balaton bereksáros mellékéből kiemelkedő édesvízi mészkőponk. Ez nyilvánvalóan forrástermék, amely azonban szárazföldön képződött, miként azt a benne lévő héjas csigák KORMOS TIVADAR barátom meghatározása szerint bizonyítják. A 426. oldalon közölt SIV Téglagyár Balaton arácsi séd Kereked öböl NE 244. ábra. A balatonarácsi séd keresztmetszete a gróf Eszterhazy-féle téglagyár táján. Mérték 1 : 125000. a pannoniai-pontusi agyag, d türmelékkúp kavicsa, t werfeni rétegek. 12 faj között csak három mocsárlakó van, a többi az ú. n. löszcsigák csoportjába tartozik. Ebben az édesvízi mészkőben, amely a Balaton színétől 6—7 m. magasra emelkedik, a löszt jellemző csigák tehát túlsúlyban vannak ; a mészkőnek korát ennélfogva a pleisztoczénbe helyezhetjük. A Balaton mocsaras melléke akkor nem lehetett sokkal magasabban a jelenleginél, mert az itteni édesvízi mészkövet rögös volta, egyenetlen likacsos belseje és felülete kőzettanilag is forrásnyílások körül keletkező szárazföldi képződménynek jellemzi. A partmelléki áramlás jelenleg a vízszínében és a vízszíningadozás keskeny magassági csíkjában, tehát valamivel a középvízszín alatt és felett kavics- és homokparti gátakkal szegélyezte a Balaton víztükrét. A déli parton nagy hosszaságban nyúlnak el a homok- és kavicsgátak és különösen a somogyi berkek tágulatai előtt szembetűnők. Itt nevezi őket a Balaton melléki lakosság «turzás»-nak. Az északi Veszprém—Zalai parton csak az előfokokhoz simulnak, rövid sarkantyúk — bajuszok — alakjában a törmelékgátak, amelyek az öblök sarkain, köves vízszélt adva, csakhamar elvesznek (Lásd a 282. ábrát az 523. oldalon). Ezeknél a jelenkori turzásoknál sokkal szembetűnőbbek azok, amelyeketa Balaton magasabb vízállásai a partokon visszahagytak. Az északi parton a mai vízszín felett még 4 m. magasságban is vannak turzás-gátak. A kiugró sziklás előfokok mellett legmagasabbak. A Balatongyörök közelében álló Szentmihálykápolna fődolomitból álló szigetéhez csatlakozik kétfelől egy-egy kavicsgát (199. ábra a 367. oldalon). Keleti Régi turzások a Balaton partjain.
