Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
466 4L Balaton környékének geologiai képződményei. A tüzetes vizsgálat azonban csakhamar meggyőzött arról, hogy a Balatonfelvidék és a Keszthelyi hegység lejtőin lévő sziklaterraszok nem a Balatonnak egykori színlői, hanem a pannoniai-pontusi állóvizek abráziós padkái, amelyeket az emelkedésben levő vízszín kimart a kemény kőzetekből álló hegyoldalakból. Az alsó abráziós színlő a rajta lévő rétegek kövületei szerint idősebb a felsőnél, épp ellenkezőleg, mint a folyóvíz terrászainál ez lenni szokott; mert ezeknél a felső terraszok idősebbek az alsóknál. A Somogyi dombok lépcsőinek magyarázatát ellenben az elmállás és denudáczió hatásai alatt álló kőzetek természetes hajlásszögei adják. Agyagtelepen a rézsű lankásabb, mint a homokból és homokkőből álló térszínen. A Somogyi halmok vízszintes pannoniai-pontusi rétegei között, két laza homokkőés homok komplexus van, egy alsó és egy magasabb. Ezeknek kibukkanása a közbezárt agyagrétegekkel okozza a Balaton déli partvidékének lépcsős szelvényét. Érthető, hogy a homoklerakodások, amelyek a víznek mozgásához, folyóéhoz, vagy erős tavi áramláshoz voltak kötve, az északi part abráziós sziklaterraszainak kialakulásával genetikus viszonosságban állnak. Ekként a déli lágyabb anyagú part természetes lejtőkből származó lépcsői 1 éppen úgy, mint a zalai partok kemény kőzetű lépcsői a plioczénImrehegy SE Faluszemes Akaii A TI Mérték az alapra kb. 1 : 75000, a magasságokra 1 : 20000 (2 : 3"8). tg Felső werfeni rétegek, tg" megyehegyi dolomit, m 3 sarmatiai durvamészkő, mg v pannoniai-pontusi rétegek, q" lösz, q—a' pleisztoczén és holoczén balatoni fenékiszap. kor tartama alatt meg-megváltozó fizikai viszonyokat tükrözik vissza. A keszthelyi Várivölgyben és a balatongyöröki, Szentmihályi dombon a pannóniai rétegek között látható, durva, szegletes dolomitmurva is arra utal, hogy időnként megszakítás állott be az állóvízi lerakodásokban, amikor szárazföldi vagy folyóbeli homoklerakodások, sztagnáló állóvizi vízszín mellett, léptek túlsúlyba. Ilyen megszakításoknak felelhetnek meg az északi partok abráziós színlői és a homoklerakodásokkal kapcsolatos somogyi lépcsőfokok. A Balatonfelvidék aljának sajátos jellegét az a 135 m. t. sz. f. sziklaterrasz adja, amely hosszant és szélesen kíséri a zalai-partot. E terrasszon csak ott vannak meg a pannoniai-pontusi rétegek foszlányai, ahol a Felvidék völgyeiből kinyúló durvaanyagú törmelékkúpok súlyos takarója megvédte azokat a deflácziós elhordatás elől. A törmelékkűpok nem egy helyen a régibb alaphegység abradált lépcsőjén terülnek el annak bizonyságára, hogy a lerakodásuk a plioczénrétegek eltávolítása után is még tovább tartott. Vörösberénytől Zánkáig, majd a Keszthelyi hegység tövében, valamennyi 1 Hasonló lépcsős hegylejtők igen nagy elterjedésben vannak Teines és Krassószörény vármegyék északi dombvidékén, az ottani pannoniai-pontusi rétegek alkotta talajon. Lásd a m. kir. földt. intézet évi jelentését 1885, 78. old.
